Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

VII. Délkelet-Dunántúl cukorrépa-termesztése és a kaposvári cukorgyár (1945-1948)

Falujáró brigád 1945-ben

zelmű, emiatt többször kellemetlenségei is voltak. Kladnigg el is bocsátotta, No- vacsek azonban később a kiváló szakmunkást alkalmazta. Politikai képzettsége és szakmai tudása révén olyan tekintélyt szerzett magának, hogy az üzemi bizottságban a tényleges vezetés az ő kezébe került. Ettől kezdődően az üzemi bizottság valóban az üzemi demokrácia egyik legfontosabb fórumává kezdett válni.

A bizottság véleményezési jogköre a gazdasági, a szociális és a politikai kérdésekre egyaránt kiterjedt, de ülésein a pártpolitikai szenvedélyektől túlfűtött viták is napirenden voltak. Itt formálódtak azok a politikai és gazdasági vezetők, akik a későbbi években jelentős szerepet játszottak a gyárban és még azon túl is. Ez a folyamat azonban nem volt ellentétektől mentes, mivel esetenként a bizottság tagjai különböző pártok érdekeit képviselték. A hozott határozatok azonban csak akkor váltak érvényessé, ha Novacsek főigazgató azokat jóváhagyta. Az együttműködés harmonikusnak látszott, ebben nem kis szerepet játszott Novacsek demokratikus velleitása és évtizedes tekintélye, valamint a kölcsönös kompro- misszusok. E kapcsolatrendszerben 1947-től — a hatalom tekintetében - észrevehető arányeltolódás következett be az üzemi bizottság javára, ami a fenti okok miatt nem idézett elő különösebb konfliktusokat. Annál inkább a pártpolitikai szenvedélyek és a vélt sérelmek, amelyektől napirenden voltak a viták és az üzemi bizottságot ért támadások.

Az üzemvezetés az üzemi bizottsággal együttműködve létrehozott az állandóan alkalmazott munkásokból egy 120 fős törzsállományt, amelynek tagjai csak azok lehettek, akik a gyárban évek óta eredményesen dolgoztak. Természetesen a törzs370