Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
VII. Délkelet-Dunántúl cukorrépa-termesztése és a kaposvári cukorgyár (1945-1948)
állomány tagjai mind a juttatásokban, mind pedig a bérezésben nagyobb előnyökben részesültek. Mindazok, akik kívülrekedtek, az üzemi bizottságtól, illetőleg a politikai pártoktól vártak jogorvoslást. így az üzemi bizottság elleni támadások gyakoriak voltak, a sértettek nem egyszer követelték a bizottság lemondatását a szakszervezeti titkártól. Az 1945. október 30-i bizottsági ülésen Molnár András bejelentette, hogy a Nemzeti Parasztpárt kaposvári vezetői támadást indítottak ellene, mivel Major György parasztpárti üzemi bizottsági tag sérelmesnek tartotta a részére megállapított órabért és a párttól kérte sérelmének orvoslását. Az üzemi bizottság azonban egységesen visszautasította a parasztpárt vádjait, hangoztatva, hogy ,,Molnár András alelnök a demokrácia egyik régi élharcosa, ki nem csak most hirdeti a demokráciát, mikor ennek semmi akadálya nincs, de hirdette akkor is törhetetlenül ezt az eszmét, mikor az hátránnyal és büntetéssel járt. Mindent kockára tett, de eszméjét el nem hagyta. Nyugodt, józan ítélőképességet, időt és fáradságot nem ismerő munkáját, a küzdelmes években kicsiszolódott és megedződött tudását és egyéniségét az üzemi bizottsággal úgy egybeforrt, hogy ettől különválasztani nem lehet, legfeljebb arról lehet szó, hogy az üzemi bizottság többi tagjai vele együtt távoznak."6'0 Az üzemi bizottság határozott állásfoglalásával azt kívánta kinyilvánítani, hogy a politikai zsarolásnak nem tesz eleget, semmiféle külső nyomásra sem változtatja meg hozott határozatait. A vádak és a támadások kereszttüzében az üzemi bizottság november 12-i ülésén mégis úgy határozott, hogy lemond, mivel tagjait a legsúlyosabb vádakkal illették. A gyárban dolgozó alkalmi munkások is egyre élesebben bírálták a bizottság tagjait, ők voltak azok, akik mindig kívülrekedtek az üzemi jogok sáncain, velük szemben a gyárvezetés évtizedeken keresztül diszkriminációt alkalmazott mind a jogok, mind pedig a juttatások tekintetében. Úgy érezték, hogy lényeges változás nem történt, noha ,,a demokrácia egyenlőséget hirdet... az üzemi bizottság azt nem tartotta meg".6'6 Végül 1946. február 12-én már harmadízben kellett üzemi bizottságot választani. A 342 munkás közül megjelent 312 fő és csupán 30 fő maradt távol, a 66 tisztviselő közül pedig 62 fő élt a szavazati jogával.6'7 Az újonnan megválasztott üzemi bizottságból hiányzott Molnár András, akit a Vegyipari Szakszervezet üzemi titkárának választottak meg. Ez egyben azt is jelentette, hogy az üzemen belül a szakszervezeti munka hatékonyabb lett. Az üzemi bizottság viszont új összetételében a gyárvezetéssel szemben engedékenyebb magatartást tanúsított, 1946. június 1-i üzemi bizottsági gyűlésen Molnár mint szakszervezeti titkár felhívta a figyelmet arra, hogy több mint száz szervezetlen munkás dolgozik a gyárban, majd javasolta, hogy a jövőben szervezetlen munkást ne alkalmazzanak. A szakszervezet nem volt egységes, a fizikai dolgozók többsége a Vegyipari Szakszervezethez, vagy egyéb ágazati szak- szervezetekhez, a tisztviselők pedig a közalkalmazottakhoz tartoztak. Az infláció fokozódásával az ellentétek csomópontja egyre inkább a bérkérdés lett, amely a forint stabilizációja után sem került nyugvópontra. 1946 augusztusában kiadott kollektív szerződésben a tisztviselők és általában a szellemi dolgozók munkabéreit 300-900 forintban állapították meg. A fizikai munkások bére azonban csak 100-300 forintig emelkedhetett. A munkások ezt aránytalannak és egyben igazságtalannak is tartották. De a tisztviselők sem voltak elégedettek a bérezéssel, nem egyszer hangoztatták, hogy a háború után aránytalanul megduzzadt adminisztrációval nem tartott lépést a béremelés. E kérdés árnyaltabb elemzéséhez szükségesnek tartjuk a rendelkezésünkre álló bérkimutatások bemutatását. A 108— 109. táblázatok az 1946. augusztus 1-i állapotokat tükrözik.6'8 371
