Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

VII. Délkelet-Dunántúl cukorrépa-termesztése és a kaposvári cukorgyár (1945-1948)

Az azonban nem lehetett véletlen, hogy a szociális létesítmények építése nem valósult meg. A részvénytársaság a tőkét elsősorban olyan helyekre invesztálta, ahol azok várhatóan rövid határidőn belül megtérülnek. A részvénytársaság szempontjából a politikai változások nem voltak biztatóak. Az ipari üzemek államosításának a módját és az ütemét ma már árnyaltabban kell értékelnünk. Az egyoldalúan és erőltetett ütemben megvalósított „nagyüzemesítést” mind az iparban, mind pedig a mezőgazdaságban felül kell vizsgálni. Fel kell tárni azokat az elveszett lehetőségeket is, amelyek megvalósítása esetén gazdasági életünk sokszínűbb és rugalmasabb lehetett volna.

6. Az üzemi bizottságok működése és a gyár államosítása

Az iparügyi miniszter 50 100/1945. sz. rendelete értelmében 1945. április 7-én a cukorgyárban is megválasztották az üzemi bizottságot. A gyűlésen a szavazati joggal rendelkező 366 munkás és a 40 tisztviselő közül 264-en, illetve 37-en jelentek meg. A tisztviselőknek 92%-a, a munkásoknak viszont csak 72%-a élt a szavazati jogával.673 A fizikai munkásokat az üzemi bizottságban 4 állandó és 4 póttag, a tisztviselőket pedig 2-2 személy képviselte. Április 20-án a tisztikar elnökévé Kossár Kálmán cégvezetőt, alelnökévé Verdősi Rezső vasöntőt, jegyzőnek pedig Pál Sándor mozdonyvezetőt választották. Ugyancsak fontos funkciót kapott Bajor Gyula mérnök, akit a fegyelmi bizottság elnökévé választottak, de a szakszervezeti titkári funkciót is ő töltötte be. Noha az üzemi bizottságban a fizikai munkások képviselői számszerűleg többen voltak, a vezetéssel járó kulcspozíciókat mégis a tisztviselők kapták. Nyilvánvalóan ez nem lehetett véletlen, az évtizedes beidegződéseknek és a gyárvezetés manipulációjának kell ezt tulajdonítanunk. A munkáspártok még nem játszottak olyan szerepet az agrárjellegű Somogy megyében, hogy a gyár kapuin belül a hatalmi viszonyokat érdekeiknek megfelelően szabályozhatták volna. Ahogy a szociáldemokrata párt, illetve a kommunista párt országosan és a megyében is megerősödnek, a hatalmi viszonyok is úgy módosulnak az üzemi bizottságokban és a szakszervezetekben egyaránt. Az üzemi bizottságok az üzemi demokrácia kohóivá válnak, de szükségképpen a politikai hatalomért folytatott harc színterévé is. A gyárban a szociáldemokrata párt befolyása volt a legerősebb, a munkások közül csak néhányon léptek be a számukra túlzottan radikális elveket valló kommunista pártba.

A fentiekben említett politikai konstelláció várható volt, mivel a cukorgyári alkalmazottak, a fizikai és a szellemi dolgozók egyaránt mindig elhatárolták magukat mind a baloldali, mind pedig a jobboldali pártoktól. A Tanácsköztársaság leverését követő megtorlások élénken éltek még a munkások emlékezetében, a félelem évtizedekig konzerválódott bennük. A szociáldemokrata párt helybéli vezetőinek a hatására a július 31-i gyűlésen az üzemi bizottságnak bizalmatlanságot szavaztak, majd augusztus 10-én megválasztották az új üzemi bizottságot. Az 55 000/1945. sz. rendelet értelmében a szavazásra jogosult 342 munkás közül szavazott 274 fő, a munkások 80%-a.ü'/* Az előző választáshoz viszonyítva ez 8%-os növekedést jelent, ami egyúttal jelzi azt is, hogy a politikai pártok hatására a munkások is aktívabbak lettek. Az újonnan választott bizottság szociáldemokrata összetételű volt, de tagjai sorában már megtalálhatjuk Molnár Andrást is, akit alelnöknek választottak. Közismert volt már a háború előtt, hogy kommunista ér369