Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
VII. Délkelet-Dunántúl cukorrépa-termesztése és a kaposvári cukorgyár (1945-1948)
inkább számítani iehet a répamennyiség növekedésére, valamint a hosszabb ideig tartó kampányokra is. Mindenekelőtt az iszapsajtókat kívánták korszerűsíteni, amely hozzávetőlegesen 56 000 Ft költségkiadást igényelt. A gyárvezetés által készített tervben szerepelt még az 1938-ban épült járműtelepek és gépkccsigarázsok rendbehozatala is, amelyek az 1944. évi bombatámadáskor megrongálódtak. Ez azért is időszerű volt, mivel a gyári gépkocsik száma időközben megnövekedett. A szeletszárító rekonstrukciója is szükségesnek látszott. Ez ideig a nyersszeletet el tudták helyezni a béruradalomban, de annak megszüntetése után az már nehézséget okozott, mivel a parasztgazdaságok nem igényelték. E problémát egy napi 40 tonna szárazszelet teljesítményű direkt tüzelésű Büttnerdob beállításával kívánták megoldani. Ez napi 110-120 tonna szárazszelet feldolgozását tenné lehetővé. így a gyártott szeletmennyiségnek legalább 80-90 %-át szárazszeletté alakíthatnák. Az átalakítás költségeit 2 200 000 forintra tervezték, és megkezdték a tárgyalásokat a Láng Gépgyárral a mielőbbi kivitelezés érdekében.600 A MIR béruradalma és az uradalmak megszüntetése más tekintetben is változtatást igényelt. A répaszállítás érdekében szükségessé vált olyan átrakó állomások építése, ahonnan a mezőgazdasági vasúton a megfelelő tárolókba szállíthatják a répát vermelésre, illetőleg prizmálásra. Ugyancsak időszerűvé vált az utótermék-állomás korszerűsítése, amelyet egy új 450 q befogadóképességű utó- termék-vákummal kívántak bővíteni. A tervezet szerint a készüléket részben helyileg, részben pedig a Láng Gépgyár készíti el. De az 1941-ben elkezdett és a hadigazdálkodás nehézségei miatt félbe hagyott szennyvízcsatornázási munkálatok sem tűrtek halasztást. 1946-ban a munkások közül többen megbetegedtek, a tífuszt — a tisztiorvos szerint — a szennyvizek okozták. A 200 000 forintos beruházást azonban csak két-három év alatt akarták befejezni. Távlatokban az üzem további elektrifikálását is tervezték, ezért elkészítették az erőtelepnek a további rekonstrukciós tervezetét. 1947-ben a hosszan tartó és a rendkívül hideg tél késleltette a karbantartási munkák elkezdését, de a szakmunkások nagy részét a melléküzemek is hosszabb időre igénybe vették. A szakmunkások az Olajütő, a Helios konzervgyár és a Mirelité csepeli üzem részére készítettek különféle berendezéseket, dolgoztak a fácánkerti szeszgyárban és a siófoki vállalati üdülőben is szép számmal szakiparosok. A gyáron kívüli munkák 22 189 munkaórára rúgtak, amit az igazgató az alábbiakkal indokolt: „Kénytelenek vagyunk legalább szakmunkásainkat - a rendeletileg engedélyezett mértékben - a munkaidőn túl is állandóan foglalkoztatni”.667 A jelentésből azt is megtudjuk, hogy a munkafegyelem az elmúlt évihez viszonyítva némileg javult, főképpen a pénz stabilizációja következtében. A munkateljesítmények azonban még mindig elmaradtak a háború előtti állapotokhoz képest. A szakmunkások békebeli teljesítménybérüknek 80%-át, a napszámosok pedig csak 60%-át teljesítették.068 Az 1947-48-as üzemév kezdete sem volt gondoktól mentes. A gyár eredetileg szeptember 18-ra rendelte el a répaszedés megkezdését, de a termelők a hónap végéig alig szállítottak 100 vagonnal. A hosszan tartó szárazság a répánál jelentős súlycsökkenést okozott, a kemény talajból a répát még ekével is nehezen lehetett kiszedni. A termelők érthetően várták az esős időszakot, amely a szállítás és az üzemkezdés eltolódását vonta maga után. Októberben a répa szállítását a vasúti kocsik hiánya késleltette, amely időnként olyan méreteket öltött, hogy a kiszedett répát sok esetben az átvételi állomásokon kellett tárolni. A szokatlan nagy szárazságnak és melegnek egyéb súlyos következményei is voltak. Kaposváron eddig soha nem tapasztalt katasztrofális vízhiány keletkezett, amely nemcsak 366
