Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
VII. Délkelet-Dunántúl cukorrépa-termesztése és a kaposvári cukorgyár (1945-1948)
szerepet játszott az is, hogy az óvintézkedések ellenére sem tudták a cukorlopásokat megakadályozni, amelyek szokatlanul nagy méreteket öltöttek. 1946-ban is későn, október első napjaiban kezdték meg a répa szedését, így a szállítás eltolódott, ami már eleve nem tette lehetővé a kampány korai kezdetét. A gyár üzemeltetése csak október 28-án kezdődhetett meg és 22 napig folyamatosan tartott. Bevezették a három műszakot, ami technológiai problémákat nem okozott, annál inkább a kedvezőtlen összetételű répa feldolgozása. Feltűnően magas volt a levek kötött mésztartalma és azt a második szaturációval sem tudták eltávolítani. A híglében az értéke 100 szárazanyagra számítva 0,357% CaO volt.'1''1 A lúgosság feltűnően csökkent, ezért minden levet és szörpöt — a sűrűiétől a melaszig - állandóan meszezni kellett, pedig már megelőzően a földerítésnél szódát adagoltak a lúgosság fenntartása érdekében. Az első termék affinálása időben a múlt évi többszöröse volt. Az alacsony tisztasági hányadosú zöld szörpök pedig az utótermék főzését nehezítették meg. Az 1946— 47-es üzemév fontosabb adatait az alábbiakban ismertetjük.r’M A feldolgozott répa mennyisége: 331 980 q A répa digestiója: 16,14% A feldolgozott répa fehérhozama: 12,30% Fehérhozam a répával behozott cukornak: 76,20% A szörplé mennyisége répára: 5,28% Az előállított fehércukor mennyisége: 40 036,04 q Az összes veszteség cukorban: 1,22% Ebből ismert veszteség: 0,62% Ebből ismeretlen veszteség: 0,60% A szárazszelet mennyisége: 12 605 q Az elmúlt évi eredményekhez képest javulás mutatkozott, a melasznyeredéktől eltekintve, amely ez évben is nagyon magas volt. Ezt valószínűleg a kedvezőtlen összetételű répa okozta. A gyár karbantartási munkálatai is javultak, de korántsem voltak zökkenőmentesek az anyaghiány és egyéb nehézségek következtében. A rekonstrukciós programnak megfelelően üzembe helyeztek egy Elmo rendszerű szénszivattyút és megjavították a háború alatt megrongálódott Mirelité Rt. ipartelep berendezéseit. A répahiányból adódó veszteséget a gyár vezetői egyéb ipari tevékenységgel pótolták. A rendkívüli körülmények tehát nemcsak a mezőgazdaságban, de az iparban is megkövetelték a rugalmas gazdálkodást. A gyár ffársfa utcai telepén felszereltek egy olajütőt, amely 38 nap alatt 71 738 kg magot dolgozott fel és ebből 14 680 kg olajat, valamint 23 266 kg olajpogácsát készített. A szénsavgyárat is üzembe helyezték, 52 napig tartó üzemeltetése alatt 38 970 kg folyékony szénsavat gyártottak. A karbantartási munkák mellett nagyszabású üzemi kísérletet végeztek a mákgubóban levő ópium alkaloidák kinyerése érdekében. Az első két kísérlet folyamán 24 896 kg mákgubót dolgoztak fel, majd később még 36 040 kilogrammot.1’63 A szerzett tapasztalatok igen ígéretesek voltak a jövőt illetően, főképpen az egészségügy érdekében. A gyár vezetői azt is felismerték, hogy az elkövetkezendő években — a nehéz gazdasági viszonyok ellenére — több nagyobb szabású karbantartási és rekonstrukciós munkát is el kell majd végezniük. A háborús években e munkálatokat főképpen anyag- és munkaerőhiány miatt elhalasztották, vagy pedig a minimumra csökkentették. Időközben azonban olyan változások történtek, amelyeket nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A bérgazdaság megszűnése következtében az üzemi viszonyokat is meg kellett változtatni, mivel a szállítás metódusa is megváltozott. De a gyár vezetői szerint a jövőben egyre 365
