Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
VII. Délkelet-Dunántúl cukorrépa-termesztése és a kaposvári cukorgyár (1945-1948)
torkolattüzét, amikor a kampány elkezdődött, annak jelképeként, hogy az újjáépítés alapja csak a munka lehet. A múltban is ez a gyár formálta és alakította a várost leginkább, munkahelyet biztosítva a munkanélkülieknek. Ezúttal az őszi kampány — a háborús események hatására — eltolódott és a munkálatokat csak december 14-én tudták megkezdeni. A cukorrépatermelők azonban az addigi répamennyiségnek csak a töredékét szállították a gyárba. A gyár üzemeltetése a korábbiaktól eltérően szokatlanul elhúzódott, a március eleji kampányzárás szinte példátlan volt az üzem 51 éves történetében. A tényleges munkanapok száma az előző évi 37-hez viszonyítva így is csak 27 nap volt, a hiányos előkészület és a szállítási nehézségek következtében. A répahiány miatt szokatlanul hosszú, mintegy 55 napos kényszerszünetet is kellett tartani. 1945-ben az aszály hatására alaposan megcsappant termés, már előre jelezte a várható kudarcot. December elején a gyár műszakilag teljesen elő volt készítve, a répa nagyobb részét beszállították, de a kampányt szénhiány miatt mégsem tudták elkezdeni. A nagymányoki és a komlói szénbányák alaposan megkésve küldték csak meg a szükséges szenet. így a kampánykezdést az újév első napjaira kellett halasztani. Ez azonban tetemes károkat okozott, romlott a répa minősége, csökkent a cukortartalma és a feldolgozási munkálatok is nehezebbé váltak. Pedig a beszállítás idején a kémiai vizsgálatok még ígéretesek voltak, de a decemberi fagyok után a répa cukortartalmából csaknem 1,5%-ot veszített, melaszképző pektintartalma azonban megnövekedett. Ennek következtében az átlagosnál lényegesen magasabb: 4,3%-os szörpléhozamot értek el. A gyár fennállása óta legrövidebb, a mindössze 7 napig tartó kampánymunkálatok menete mind kémiaitechnológiai, mind pedig mechanikai szempontból zökkenőmentes volt. A korlátozottan rendelkezésre álló munkaerő miatt, valamint a szénmegtakarítás érdekében a finomítót nem helyezték üzembe, így csak homok- és kristálycukrot készítettek. A gyár a rövidített kampányhoz a szükséges munkaerőt a cukorjuttatások révén biztosította és az igazgató szerint ,,a munkafegyelem minden félelmünk ellenére sokkal jobb volt, mint ahogy arra el voltunk készülve”.0U1 A rossz minőségű szénnel azonban nem tudták előállítani a gyár kapacitásához szükséges gőzmennyiséget, s így a szokásosnál jóval alacsonyabb, 142 vagonos napi átlagfeldolgozást tudtak csak elérni. E munkálatok fontosabb adatait az alábbiakban bemutatjuk.062 Az 1945-46-os üzemév főbb adatai: A feldolgozott répa: 99 252 q A fizetett répa súlya: 100 145 q A répa digesti ója: 15,49% A feldolgozott répa fehérhozama: 11,86% Fehérhozama a répával behozott cukornak: 76,6 % A szörplé mennyisége répára: 4,38% Az előállított fehércukor mennyisége: 11 128,60 q Az összveszteség cukorban: 1.29% Ebből elismert veszteség: 0,564% Ebből ismeretlen veszteség: 0,731% A szárazszelet mennyisége: 3 286,2 q Amíg az ismert, illetve a meghatározható veszteségek - láthatóan - az átlagosnál alacsonyabbak voltak az elhúzódó kampány miatt, addig az ismeretlen veszteségek a szokásosat jóval meghaladták. Ez elsősorban annak volt a következménye, hogy a csővezetékekben és a készülékekben keletkezett tapadó veszteségek az aránylag igen kis répamennyiséghez viszonyítva magasak voltak, De ebben 364
