Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben
zalékért pedig jutalékot fizettek a termelőknek.38 A cukorgyár igazgatóságának az első években - érthetően - magasabb répaárat kellett fizetni, és csak a répaterület stabilizálása után tudta az árakat érdekeinek megfelelően szabályozni. Répaárak alakulása 1888-1899 között q-ként a gyárhelyeken 3. táblázat Év Országosan DK-Dunántúlon a répa ára fillérekben 1888—89 226 _ 1 889—90 214 — 1890—91 218 — 1891—92 210 — 1892—93 212 — 1893—94 216 — 1894—95 212 190 220 1895—96 210 190 220 1896—97 214 190 220 1897—98 211 180 220 1898—99 207 200 A táblázatból láthatóan a cukorrépa ára országosan a 90-es években csökkenő, illetőleg stagnáló képet mutatott. A cukorrépa ára azért nem emelkedett, mert a cukorrépa termesztése olyan dinamikusan fejlődött, hogy azt az ipar — annak ellenére, hogy új gyárak is alakultak — nem tudta követni. Természetesen a cukorgyárak körzetükben különböző árakat fizettek a répáért, attól függően, hogy szükségletüket milyen nehézségek árán tudták biztosítani. A kaposvári cukorgyár körzetében a helyszínen átvett répáért az alábbiakat fizették:30 4. táblázat Év Somogy Tolna a répa ára (koronában Baranya 1896 1,54 1,64 1,54 1897 1,68 1,62 1,52 1898 1,74 1,62 1,68 1899 1,74 1,66 1,46 1900 1,71 1,61 1,46 A cukorgyártól távolabb levő termelőknek alacsonyabb árat fizettek, mivel a szállítás tetemes költségét is a gyárnak kellett vállalnia. Baranya megyéből a szállított cukorrépa pedig minőség tekintetében gyengébbnek bizonyult. A cukoripar „Achilles pontja” kétségkívül a cukor világpiaci árának instabil helyzete volt, ugyanis ettől függően csökkent vagy növekedett a cukorrépa alapára. A Köztelek cikkeiben elsősorban azt kifogásolta, hogy a cukorgyárak fixáras szerződéseket kötnek, amelyeknél kockázat címén ,,a gyárak meglehetősen nagy percentet számoltak fel, illetve vontak le a répaárból, amelyet a nemzetközi nyerscukorár alapján tényleg fizethettek volna”."50 A cukoripar árszabályozással levezethette a válságot, de nem úgy a mezőgazdaság, ahol a termelők a természeti katasztrófákat és a rossz időjárási viszonyokat nem tudták „szabályozni”. így a kockázatvállalásuk összehasonlíthatatlanul nagyobb volt, miként azt az agrárius 33
