Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig
gőzturbina telepe vagy pedig az 1000 HP kondenzációs turbina állította elő, az ugyanolyan teljesítményű csapolt (anzapf) turbinával. Ha az áramszükséglet 200 kW-nál kevesebb volt, azt a dízeltelep szolgáltatta. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a MIR váll lal ata inak erőátviteli és világítási berendezéseit. A cukorgyárban 151 különféle erősségű 130—1/2 HP, összesen 3686 HP teljesítményű motor üzemelt. A motorok két elosztó- és biztosítótábláról kaptáik az áramot. Ezek az elosztótáblák az erőteleppel föld alatti páncélkábellel voltaik összekötve. A világítási hálózat a gyárban, az irodákban és a lakásdkbain 110 Volt feszültségű, 50 periódusú szabvány szerint működött. Ezt az áramot 6 db 380/100 Volt feszültségű és 140 kW összteljesítményű transzformátor állította elő. A világítási hálózatban 1510 lámpahely volt. A dízeltelepi 36 kW transzformátorra 6 motort kapcsoltak. Ezek 50 HP teljesítménnyel működtek. A malom a gyári fővezetékről kapta az áramot, amelyet egy 420 kW teljesítményű, 3 fázisú, 50 periódusú transzformátor alakított át 380 és 220 Voltra. A béruradalom villamos berendezéseinek ánamszülkségiletét az 1500 Voltos távvezetékről kapta, amelyet 1922-ben építettek. A távvezeték 50 km-en haladt a fővonal mentén, a mellékágak pedig 27 km távolságban vezettek a különböző gazdaságii kerületekbe. A 15 000 Voltos áramot 29 db, összesen 704 kW teljesítményű oszlopokra szerelt 15 000/ 380/220 Volt feszültségáttételű transzformátorok alakították át. A béruradalomban 30 db, egyenként 3—40 HP erősségű motor dolgozott, összesen 220 HP-vel, amelyet a szivattyúk, a szecskavágók és a darálók meghajtására használtaik. Ezen kívüli volt még 14 db 30 kW teljesítményű, kocsikba szerelt transzformátor és 14 db ugyancsak kocsikba szerelve, 30 HP teljesítménnyel, amelyeket a távvezeték bármely pontjára bekapcsolhattak, és így csépilést és egyéb jellegű munkát is végezhettek.556 Az energiafelhasználást - az áram és a gőz tetemes költségeit - a gyár vezetői kiváltképpen a gazdasági világválság éveiben mérsékelni kívánták. Lényegében ez volt a háttere és egyben az oka is a Pannónia Villamossági Rt-vel való együttműködésnek. A vezetők azonban egyéb lehetőségeket is kerestek a rentábilisabb termelés érdekében. Kladnigg igazgató 1932 tavaszán jelezte a központnak, hogy már másodízben fordultak hozzá azzal a kéréssel, hogy a gyár megfelelő térítés ellenében biztosítson áramot a Kaposvár környéki termelőknek, illetve néhány községnek is. A termelők igényeit ki is elégítették, de Kaposfüred község elöljáróságának kérését el kellett utasítaniok, mivel a város illetékes vezetői ez ellen tiltakoztak. A kérdés öt év múlva ismét napirendre került, a MIR és a város közötti tárgyalásokat Czanyó közüzemi igazgató és Novacsek János készítette elő. Novacsek szerint a várossal való együttműködés kölcsönösen ölőnyös lenne, a költségeket 50—50%-ban meg lehetne osztani és a nyereségből is hasonló arányban részesednének. A tervet Kaposvári György polgármester és az iparügyi miniszter is támogatta. A tervezet szerint 15 Kapós-völgyi községet villamosítanánalk az alábbiak szerint: az első évben Toponárt, Taszárt, Kaposfüredet, Magyaratádot, Magyaregrest, So- mogyjádot, Eddét, Gesztit, Somogyaszalót, Szentgáloskért és Mernyét, a második évben pedig Jutát, Osztopánt, Ráksit és Igáit kapcsolnák be az elektromos szolgáltatásba. A községek részéről olyan jelentős igény mutatkozott, hogy feltehetően már az első évben a lakosságnak 35-40%-a bevezetné a villanyt. Novacsek szerint nemcsak a tetemes díjbevétel jelenthetne a gyárnak nyereséget, de ezt a lépést a bérleti szerződés várható meghosszabbítása is indokolttá teszi. Ez esetben pedig a távvezetékeket bővíteni kell, ezt a költséget, valamint a karbantartási kiadásokat is meg lehetne osztani a várossal. A tervezethez a 265
