Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig
vezzük, miután a répából mint alapanyagból nyerslevet kaptunk. A gyártás következő szakaszában - amelyet létisztításnak nevezünk - kerül sor a lébe jutott nem cukoranyagok eltávolítására. A diffúziónál nyert és mésszel kezelt kb. 35 °C hőmérsékletű nyerslevet szivattyú szállítja a három fokozatú melegítő rendszeren keresztül a malaxeurőkbe, miközben a hőmérséklet 92 °C-ra emelkedik. Itt a léhez, a répa minőségétől függően további mésztejet adagolnak. A mészhozzáadás az enyhén savas nyerslevet lúgossá teszi, kicsapja a foszforsavat, az oxálsavat, a citromsavat, a vassókat, a magnéziumvegyületeket és lecsapódnak különféle fehérjekolloidok stb., amelyek a cukor kristályosodását később zavarnák. Egyszersmind a felhasznált mész egy kis hányada a cukor egy részét részben oldható, részben oldhatatlan kal- ciumszacharátként megköti. A mésszel lekötött cukor visszanyerése céljából a mésztartalmú lébe több részletben aninyi széndioxidot vezetnek, hogy minden szabad oltott mész karbonátként kicsapódik és a kalciumszacharát ismét szabad cukorrá és kalciumkarbonáttá bomlik. Visszatérve a lémenetre, a mésszel kevert cukoroldat az I. szaturációs állomásra kerül, ahol CO> gázzal, 0,06-0,08% CaO alkalitásra szaturálják. A szaturált levet szivattyú továbbítja - előmelegítőkön 90-94 °C-ra hevítve - az iszapsajtó állomásra. Az iszapprések teli és üres keretekből állnak, közöttük juta szűrőruha van. A cukorlé a szűrőruhán áthalad, míg az oldhatatlan iszap az üres keretek között marad. Az iszapot a prések tisztításaikor billenő kocsikba ürítik és a gyár területén kívüli tárolókba szállítják. A mésziszapnak mintegy 50% a szárazanyagtartalma. Ebből hozzávetőleg 40% CaCC>3. A fennmaradó 10%-ból 0,4-2% a mésziszapbán maradt cukor, 8-9%-ot pedig a létisztításkor eltávolított nem cukoranyagok teszik ki. Az iszappréseken átszűrt lé tisztítottnak tekinthető, mivel az idegen anyagok az iszappal együtt lényegében eltávoztak. Azonban - a cukorgyártási szempontból — nem cükoranyagok eltávolítása a letisztításnál nem teljes. Egyes idegen anyagok oldatban maradnak, ezek a későbbiekben a kristályosodást kedvezőtlenül befolyásolják. A présekről a cukoroldat gravitációs úton Mares rendszerű mechanikai utószűrőkre folyik, hogy a lé letisztulása még teljesebb legyen. A letisztított és szűrt cukorlevet szivattyú juttatja előmelegítőkön keresztül a II. szaturőrökbe. A kívánt 95-98 °C-ra felmelegedett levet COa gáz hozzáadásával 0,02-0,03% CaO alkalitásra szaturálják. A II. szaturációt ismét mechanikai szűrés követi, majd a III. szaturáció. Ennek kapcsán SOl> gázzal az alkalitást 0,01-0,02% CaO értékre állítják be. Az alacsony lúgosságúra bevitt oldatot 95 °C-ra hevítve a kifőzőkre viszik, ahol a hőmérséklete 101 °C-ra emelkedik. A kifőzés célja, hogy a lében levő karbonátok és bikarbinátok a forraláskor kiváljanak. Ez igen fontos, mert egyébként ez a folyamat az elpárologtató állomáson menne végbe és a pároló csövekben nagyfokú lerakódását idézné elő. A kifőzés, majd az azt követő mechanikai szűrés után tiszta, aranysárgás színű folyadékot nyerünk, amelyet viszonylag magas víztartalma miatt híglének nevezünk. Az alacsony szárazanyag-tartalmú híglé kristályosítása közvetlenül nem gazdaságos, ezért célszerű előzetesen besűríteni. Erre a feladatra hivatott az elpároló állomás, ahol a besűrítés 4 fokozatban megy végbe. A híglé előmelegítve az első testbe lép be, majd további három párolón is áthalad, miközben víztartalma egyre csökken. A testek ugyanis gőzzel fűtöttek, amelynek hatására a lé víztartalmának egy része elpárolog, testenként páragőzök képződnek. Csak az első párolóba kell külön gőzt vezetni. A többi test az elő259
