Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig
zőkben keletkező páragőzökkel fűthető. A párolóállomás első testének fűtésére az erőtelep turbinájának retourgőzét - fáradtgőzt - használják, de pótlásként kevés élesgőzt is adnak. A párolóállomásra a híglé mintegy 15 Bx fokon érkezik és az állomást 62-65 Bx fokon mint sűrűié hagyja el. A fentiekből kitűnik, hogy az egyébként energiaigényes cukorgyártáson belül az elpároló állomás energiagazdaságosan üzemel. Hisz a léből, a bevezetett gőz többszörösen hasznosul páragőz alakjában. A párolóállomásról kilépő sűrűlevet- amennyiben az alkalitása indokolja - SO2 gázzal a megfelelő lúgosságúra szaturálják, majd zárt szűrőkön átvezetve a sűrűlé-tartályba szivattyúzzák. Az elsőtermék cukrot sűrűiéből készítik, gőzzel fűtött vákuumokban. A főzőkészülékbe behúzott levet légritkított tér létesítése mellett tovább kell sűríteni, főzni. Az oldatban levő cukor egy része először finom apró kristályokban kiválik. A kristályok a főzés további folyamata alatt nagyobb kristályokká nőnek. A főzés befejezése után 92-94% szárazanyag-tartalmú töltőanyagot kapunk, amelyben 60-65% a cukorkristály, a maradó rész az anyaszörp. A kész töltőanyagot a vákuum alatt elhelyezett hűtőkeverőkbe eresztik. Az állandó mozgásban levő töltőanyag lehűl és utókristályosodik. A töltőanyagot a hűtőkeverőkből centrifugákra engedik. A centrifugális erő hatására az anyaszörp a centrifuga belső oldalfalán levő apró furatokon elfolyik, a nyerscukrot pedig a szállítóberendezés újabb centrifugasorra viszi. A centrifugába gőzt engednek, miáltal a kristályokra rátapadt szörp és a festékanyag lemosódik. A lefolyó szörpök még értékesek, ezért összegyűjtve felhasználásra kerülnek. Megkülönböztetésül a centrifugasoron lefolyó anyagot zöld szörpnek, a gőzzel történő fedés után lefolyót pedig fehér szörpnek nevezzük. A kicentrifugált fehér kristálycukor készterméknek tekinthető, lehűtve a cukorraktárba szállítják. A lefolyó szörpök közül a fehér szörp a középtermékbe kerül, a zöld szörp pedig az utótermékbe. A középtermék vákuumok ugyancsak gőzzel fűtöttek. A középtermék és a későbbiekben ismertetésre kerülő további termékek főzésének a menete elvben azonos az első terméknél ismertetettekkel. A készre főzött töltőanyagot hűtőkavarókra engedik le, majd centrifugálják. A centrifugákban nyert affinált cukor a finomítványkészítés alapanyagául szolgál. A középtermék centrifugákról lefolyó szörpöt szivattyúval az utótermék behúzótartályba szállítják. Az utótermék vákuumokban készre főzött töltőanyagot hűtőkristályosító kavarókba eresztik. A töltőanyagot itt több napig keverve lassan lehűtik. A hűtés tartama alatt a kristályok tovább növekednek. Az utótermék töltőanyagot lecentrifugálva kapjuk az utótermék cukrot. Az itt lefolyó szörpöt - amelyet melasznak nevezünk- szivattyú továbbítja az udvaron levő melasztartályba. A melasz viszkózus, sötétbarna, kellemetlen ízű folyadék, átlagosan 50% cukrot, 23% vizet, 19% szerves, nem cukoranyagot (1,6% N) és 8% hamut tartalmaz. A nem cukor anyagai többek közt dextrin, tejsav, bétáin, aszparagin, glutaminsav, leucin stb. A melaszban levő cukor befőzéssel nem kristályosítható. Az utótermék cukorból - zöld szörppel keverve - újból töltőanyag készül. A töltőanyagot centrifugálják és gőzzel affinálják. A lefolyó szörpöt az utótermék behúzó tartályba szállítják szivattyúval, a cukorból finomítvány készül. A finomít- vány készítésének alapanyaga a „nyersgyárból" rendelkezésre bocsátott affinált közép- és utótermék cukor. Az affinálást centrifugákban végzik oly módon, hogy a sárgás színű nyers cukorra a forgó centrifugákba gőzt vezetnek. A gőz a cukorra tapadt anyaszörpöt lemossa. Az affinált cukrot 98 °C hőmérsékletű kondenzvízzel feloldják és 70 Bx sűrűségűre állítják be. A kapott oldat az első derítők, amelyet 260
