Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig

minden évben termesztettek. A cukortartalmat a Herles présen nyert kásából, hideg vizes eljárással határozták meg, a nyert rostot Claassan módszerével súly szerint, a káros nitrogént Stanek-Pavlas színösszehasonlító gyorsmódszerével, az összes nitrogént Kjeldahl eljárása szerint, a hamut pedig a répakása elégetése által.'11- Miként azt láthatjuk, nemcsak a laboratórium volt korszerű, de a vizsgálati módszerek is európai szinten állottak. Szinte imponáló volt a kutatást irányító vegyészmérnökök szakmai felkészültsége. Nélkülük ezt a tudományos kísérletsorozatot el sem lehetett volna kezdeni. E munkához naprakészen kellett ismerniük a hazai és a nemzetközi szakirodalmat. Jeles külföldi kutatókkal, ismert tudósokkal leveleztek, rangos hazai és nemzetközi folyóiratokban publikáltak, amelyekben közölhették a legújabb tudományos kutatások eredményeit. A „Cukorrépa a növénytermesztők lapja” c. folyóiratban többek között közzétették a hétéves kísérletsorozat eredményeit is. Ezeknek a vizsgálatoknak az újszerűsége az volt, hogy a répa termesztésének és feldolgozásának a folyamatát összekapcsolták, így az addigi megállapítások módosultak, vagy pedig lényegesen új eredményeket kaptak. Rosenblüh Erzsébet 1932-ben a Cukorrépa c. folyóiratban „A növényi tápanyagok hatása a cukorrépa cukortartalmára” c. cikkében ismertette, hogy az egyes tápanyagok hogyan befolyásolták a kísérleti parcellákban termesztett répák cukortartalmát. E kísérlet végső konklúzióját Rosenblüh cikkében összegezte, amely szerint „a kálival trágyázott parcellák répái mindenütt magasabb cukor- tartalmat adtak, mint a káli nélküliek”.3''13 Két évvel később — 1934-ben — „Káros nitrogén a cukorrépában” címmel írt a fenti folyóiratban cikksorozatot, amelyekben rámutatott arra, hogy sokféle tényezőtől függ a káros nitrogén mennyisége.65' A talaj helyes megválasztását, annak megmunkálását és megfelelő trágyázását csak a laboratóriumi vizsgálatok eredményeinek figyelembevételével lehetett meg- natározni. Ezek alapján a káros nitrogént csökkenteni tudták még akkor is, ha a csapadék és a hőmérsékleti viszonyok nem is voltak a legkedvezőbbek.

E vizsgálat gyakorlati jelentősége vitathatatlan volt, mivel a káros nitrogén nagy szerepet játszott a répa technikai értékének elbírálásában. Ugyanis két répa közül egyenlő terméshozam és cukortartalom esetében az volt az értéktelenebb, amelyiknek magasabb volt a káros nitrogéntartalma, mivel így kisebb volt a cukorhozama is. Ez ideig ezek a jelentős vizsgálatok a cukorgyárakban azért nem terjedhettek el, mivel a kémiai vizsgálatok korszerű laboratóriumokat, kvalifikált szakembereket és meglehetősen hosszan tartó elemzéseket igényeltek. Az egyre rövidebb ideig tartó kampányokban a vegyészek csak olyan vizsgálati módszereket alkalmazhattak, amelyek alapján gyors döntéseket lehetett hozni. Ezek az elhamarkodott döntések azonban nem minden esetben segítették a termelés rentabilitását.

Végül Roboz (Rosenblüh) és Vavrinecz 1938-ban közzétették a „Hétévi cukorrépa fajtakísérletek eredményei, különös tekintettel a minőségre és a gyártási értékre” c. tanulmányukat, amely országosan is figyelmet keltett.34® Ugyanis éppen a komplex vizsgálatoknak a hatására vált nyilvánvalóvá, hogy a cukorhozam még nem adhat hű képet a répa feldolgozási értékéről. A különböző repafajtáknál - nyilván egymástól eltérően - már a feldolgozás előtt is bizonyos cukorveszteségek mutatkoztak, amelyek a feldolgozás során még módosultak. A bőven termő répáknál általában több cukor veszett el, mint a kevesebbet termő, de cukordúsabb répafajtáknál. Következésképpen a répa cukortartalma, annak holdankénti termésátlaga sem döntötte el a fajták értékelési sorrendjét. A gyár szempontjából még fontos volt, hogy kimutassák azt a cukormennyiséget, amelyet a répából ténylegesen elő lehetett állítani.

249