Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig
79. táblázat A kistermelők iontosabb termelő terület adatai a gyár vonzáskörzetében 1929/30-1944/45 Év Délkelet- Dunántúlon a cukorrépát termesztő községek száma Hektár A Bácskában szerződtetett terület zr n> QEbből kistermelő összesen kistermelő 1929/30 6 68, 48 392,49 1930/31. 5 72,51 443,13 1931/32. 5 16,40 46,04 11,51 27,91 1932/33. 3 8,05 40,28 11,51 19,56 1933/34. 4 21,29 46,04 11,51 32,80 1934/35. 4 19,71 69,06 1935/36. 3 23,02 57,55 1936/37. 3 24,17 80,57 1937/38. 3 24,17 57,55 1938/39. 2 17,26 57,55 1939/40. 2 6,33 42,28 42,58 48,91 1940/41. 15 95,53 215,81 104,45 199,98 1941/42. 19 88,06 151,35 61,08 149,14 1942/43. 18 94,57 476,39 427,18 521,75 1943/44. 21 121,63 372,14 284,13 405,76 1944/45. 34 147,90 350,39 498,29 A fentiekből láthatóan a harmincas években mindössze 2—6 Délkelet-dunántúli községben termesztettek csak cukorrépát, de a bácskai falvakban szerződtetett répa területe is a minimálisra csökkent. Ezekben az években a Bácskában szerződtetett területből a kistermelői területet nem tudtuk mindig különválasztani, de így is átfogó képet kaphatunk a kistermelők tevékenységéről. Lényeges változást csak a második világháború éveiben tapasztalhatunk, de a fenti kimutatás szerint a parasztgazdaságokban termesztett répa Délkelet-Dunán- túlon továbbra is alárendelt szerepet játszott. Ugyanakkor pedig Bácskából jelentős mennyiségű répát szállítottak Kaposvárra. A gyár, fél évszázados fennállása alatt — 1934-ig — a legtöbb kistermelőt az 1923-as és az 1924-es években szerződtette, amikor 35 községben 409 kát. holdon termesztettek cukorrépát. Az eredmény azonban - a gyár vezetőinek — csalódást okozott, mivel az első évben 90 mázsa kát. holdankénti átlagtermést értek el, a második évben pedig még kevesebbet, mindössze 78 q-t.519 Az alacsony termésátlag mellett — az uradalmi répával szemben — a költségkiadás rendkívül meg növekedett. Répaátvevőket kellett alkalmazni, de a kistermelők vetőgépeket, vetőembereket és felvigyázókat is igényeltek, nem is beszélve az egyéb kedvezményekről, mint pl. a répaelőleg, a kedvezményes cukor és a répa szállításával kapcsolatos költségeknek a megtérítése. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a gyár - a harmincas években - a kistermelők szerződtetésétől elhatárolta magát. A negyvenes évektől azonban minden eszközt fel kellett használni a kistermelők szerződtetése érdekében. Az igazgatóságnak küldött jelentésekből azonban megtudhatjuk, hogy ez nem 236
