Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig

volt könnyű feladat. 1942-ben a Kaposvár-Siófok és a dombóvár-veszprémi vasútvonalak mentén levő községekben a parasztgazdaságok egyöntetűen a borsó termelése mellett döntöttek, mivel az kevesebb munka- és igaerőt igényelt. A gyár mind nagyobb engedményre kényszerült, de az eredmények még így sem voltak kielégítőek. 1943-ban a gyár ügynökei a somogyi és a tolnai községekben házról házra járva, 82 kistermelőt látogattak meg, útjuk azonban ezúttal sem volt sikeresebb. Mindössze 46 kistermelő szerződött 29,5 kát, hold területre. A többiek a kedvezmények ellenére sem vállalták cukorrépa termesztésével együttjáró nehézségeket. Igaz, hogy közülük többen csupán 1-2 kát. hold vagyonvált- sági földdel rendelkeztek, így már eleve nem is termeszthettek minden évben cukorrépát. Többnyire csak akkor szerződtek, amikor az évi búzaszükségletüket a répaelőlegből meg tudták vásárolni. Egyébként pedig búzával és kukoricával vetették be a szűkre szabott földjeiket. Végül meg kell említenünk, hogy az infláció, a bérek állandó emelkedése sem kedvezett. Somogy megyében az egykés parasztgazdaságokat a munkaerőhiány még fokozottabban érintette, mint az uradalmakat. Ezekben a gazdaságokban a családfők bevonulása pótolhatatlan károkat idézett elő.

e) Mezőgazdasági vasutak a gyár körzetében

Az első világháborút megelőző két évtizedben a kaposvári cukorgyár répafeldolgozó kapacitása meglehetősen alacsony szintű volt, igy a viszonylag kisteljesítményű gyárat 100-120 napon keresztül is üzemeltették. A hónapokig elhúzódó kampányokban a cukorrépát az időjárási viszontagságok következtében — gyakran nem tudták a megfelelő időben beszállítani. Ilyen esetekben az üzemi munkálatokat napokig szüneteltetni kellett. A későn érkezett répa szárítása, tárolása és feldolgozása tetemes plusz költségkiadást vont maga után, így a cukor előállítási költsége lényegesen többe került. Az igazgatóság elvi álláspontját, éppen a fentiek hatására 1913-ban az alábbiak szerint fogalmazta meg: ,,a bérlet a gyár miatt van és a gyárhoz kell alkalmazkodnia”.520 A gyár meglehetősen nagy kiterjedésű körzetéből a termelők nem csupán a főközlekedési vasutak környékéről szállítottak répát, hanem a távolabbi helységekből is, mivel az uradalmak - a régióban — szétszórtan helyezkedtek el. Első lépésként a MIR béruradalmában kellett a gazdasági vasútvonalat kiépíteni, amely 1916-tól a 20-as évek elejéig nagyjából meg is történt. A MIR 113 km hosszú gazdasági vasútjának kettős funkciója volt. Mindenekelőtt biztosítékot jelentett e vasút a gyárnak a tekintetben, hogy a béruradalom 15Ö0-2000 kát. holdas cukorrépatermését a szükséges időben mindig beszállíthatják. Ugyanakkor azonban már kezdettől fogva számításba vették a környező uradalmak, a nagybérletek és a parasztgazdaságok bekapcsolódását a cukorrépa termesztésébe, éppen a szállítási lehetőségek javulása miatt.

A mezőgazdasági vasutak építése — országosan is — összefüggött a mezőgazdasági ipar fejlődésével, főképpen pedig a cukorgyárak számszerű növekedésével. A mezőgazdasági ipar a termékek és a feldolgozandó nyersanyag gyors, olcsó és tömeges szállítását igényelte. A gazdasági vasutak kiépítését sürgették az első világháborús tapasztalatok is, amikor az igaerő megcsappanása súlyos szállítási gondokat okozott, és a termelési költségeket is jelentősen megnövelte. A nagybirtok-üzemek infrastruktúrájának a korszerűsítése azonban rendkívül tőke237