Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig
Fűtés, világítás: Kerületi magtár: Költség: Leírások: Kamat: Nyugdíj: Kaposvári központ: Budapesti központ: 0,85 pengő 1,81 pengő 1,76 pengő 7,25 pengő 10.82 pengő 4,56 pengő 8,92 pengő 10.82 pengő Az összes rezsi: 225,64 pengő volt A jószágigazgató az egy kataszteri holdra jutó rezsiköltséget magasnak tartotta, véleménye szerint a hasonló típusú nagybirtok-üzemeket legfeljebb 180 pengő rezsiköltség terhelte. Feltűnően magas volt az adminisztrációs költségkiadás is. A budapesti és a kaposvári központ kiadása együttesen 19,74 pengőt tett ki, a haszonbérre kifizetett 22,78 pengőnél alig kevesebbet. Emellett a kettős központú adminisztráció a vezetést szétforgácsolta, sok felesleges munkát tett szükségessé, az ellenőrzés hatékonyságát pedig gyengítette. Eszenyi a budapesi központ teljes felszámolását javasolta. Ezzel a megoldással a rezsitételeket 10 pengővel lehetett volna csökkenteni kát. holdanként, amely a béruradalcmnak évi 120 000 pengős megtakarítást jelenthetett volna. Az adminisztráció gyökeres átalakításában többek között szerepelt a kerületvezető tisztek teendőinek ésszerűsítése is, akik e tekintetben túl voltak terhelve, mivel vezetniük kellett a takarmánylapokat, a napszámlistákat, az igás és a gyalogos erők elosztását, a heti kimutatásokat, az időszaki jelentéseket, ezenkívül pedig még huszonkét Storno könyvet. Az adminisztrációnak ez a túlburjánzása a sokkal fontosabb gyakorlati és elméleti munkáktól vonta el a szakemberek figyelmét. A fenti számítás alapján válik számunkra igazán érthetővé a munkaerő meny- nyiségi és minőségi átalakulása is. A különböző megyékből importált summások- ra fordított költségkiadás volt messzemenően a legmagasabb, 332,7%-kal több, mint a napszámosoké és 207,7%-kal magasabb mint a cselédeké/‘8'i A béruradalom vezetői a válság éveiben elsősorban a legdrágább munkaerőtől, a summá- soktól igyekeztek megszabadulni, a napszámosok foglalkoztatása pedig érthetően fokozódott. A vizsgált korszakban elemeztük azokat a problémákat, amelyekkel a bérura- daiom vezetőinek szembe kellett nézniök. A növénytermesztés és az állattenyésztés részletes ismertetését elsősorban azért tartottuk fontosnak, mivel a béruradalom több volt, mint a cukorgyár cukorrépa-termesztő „célgazdasága”. Ahhoz, hogy évente 2000-3000 kát. holdon - hosszabb ideig - cukorrépát lehessen termeszteni, több ezer holdon kellett szántóföldi gazdálkodást folytatniok. A mezőgazdasági nagyüzembe beépülő cukorrépa termesztése tette lehetővé a gazdaság „nehéziparának”, az állattenyésztésnek a fejlesztését, amely egyúttal a növénytermesztés indukálójává is vált. A béruradalomban folyó intenzív gazdálkodást és a cukorrépa termesztését lényegesen nem lehetett csökkenteni, mivel az ipari-mezőgazdasági vertikum egészét is válságos helyzetbe hozta volna. A béruradalom cukorrépa-termesztése különösen a cukoripar válságának időszakában volt jelentős, amikor a cukorrépa-termesztők a gyártól a szerződések módosítását követelték. Mivel a béruradalom megtermelte a régió cukorrépájának egyharmad részét, a gyár sohasem került olyan válságos helyzetbe, hogy a termelők által diktált túlzó követeléseket maradéktalanul teljesítenie kellett volna, legfeljebb engedményekre kényszerült. A béruradalom vezetői a cukorrépa207
