Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig
termesztés kiszélesítésével kétségkívül kockázatot is vállaltak, de miként az eddigiekben is láthattuk, annak előnyei is voltak. Sem a belső, sem pedig a külső piac nem kedvezett a monokulturális termelésnek, így a mezőgazdasági nagyüzemeknek csak egyetlen lehetőségük volt, jelesül az, hogy a veszteséges ágazatokat kompenzálták a növénytermesztés és az állattenyésztés jövedelmezőbb ágazataival. Az 1929-33-as gazdasági világválság azonban sajátos helyzetet teremtett, mivel a válság a mezőgazdaság egészét érintette, így a béruradalom vezetői nem tudták a gabonaválságot ellensúlyozni az állattenyésztéssel, mivel a dekonjunktúra azt is érintette. A vertikumon belül feszültséget okozott az a tény, hogy a cukorgyár jövedelmezőrége mellett a béruradalom éveken keresztül deficites gazdálkodást folytatott, a MIR igazgatósága Eszenyi helyenként radikális és „szélsőséges” javaslatait azonban nem tartotta elfogadhatónak, noha koncepciójának néhány alap- gondolatát megvalósítja majd. A válságból való kibontakozást végül is a harmincas évek közepétől a gazdasági prosperitás tette lehetővé, de ehhez a folyamathoz kétségkívül hozzájárultak azok a reformok és intézkedések is, amelyek Eszenyi nevéhez fűződtek. A cukorgyár adminisztrációja sem volt ésszerűbb. A főkönyveket és a fontosabb kimutatásokat - a pénztárkönyv kivételével - a részvénytársaság központjában, Budapesten készítették, a gyár által naponta felküldött bizonylatok és levelek alapján. A gyár adminisztrációja a pénztárkönyvön kívül csupán előjegyzésnek nevezhető könyveket vezetett a folyószámlák forgalmáról, valamint a répatermesztéssel kapcsolatos elszámolásokról és egyes költségtételekről. Mivel a könyvelést a cukorgyártól meglehetősen nagy távolságban vezették, így a gyár vezetői kénytelenek voltak olyan adatokat is előjegyezni, melyeket a központban könyveltek és ez a gyárnak ugyanannyi munkát jelentett, mintha véglegesen könyvelte volna e tételeket. A MIR vállalatai - a kaposvári cukorgyártól eltekintve - telephelyein külön könyvelést vezettek. A budapesti — központi — könyvelés azonban nyilvántartotta az összes üzemi ágazatok keretében felmerült üzleti eseményeket és az évi zárlat alkalmával készített összesített mérlegen számolta el az üzletév eredményét. A termelt cukrot a Magyar Általános Hitelbank cukorosztólya értékesítette. 3. A cukoripar helyzete az 1930-as években A cukoripar és a cukorrépa-termesztés közötti korrelációt már az előbbiekben is érintettük, ezúttal azonban szükségesnek tartjuk e kérdést részletesebben is megvizsgálni. A vizsgált korszakban ugyanis a szokásostól eltérő szélsőséges gazdasági és politikai jelenségek mutatkoztak, nemcsak Magyarországon, de az országhatárokon túl is. A gazdasági világválság idején, majd a II. világháború éveiben olyan rendkívüli állapotoknak lehettünk a tanúi, amelyek az I. világháború és az ezt követő forradalmak idején kialakult gazdasági viszonyokra emlékeztettek bennünket. Ezekben az években a nemzetgazdaságnak majd mindegyik ágazata ki volt szolgáltatva a nemzetközi dekonjunktúrának, de olyan mértékben, mint a cukoripar azonban egyik sem. A cukoripar Magyarországon köztudottan exportra termelt, következésképpen az ipar helyzetét a belső piac legfeljebb csak másodlagosan határozhatta meg. 208
