Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig
f) A deficites gazdálkodás felszámolásának alternatívái A válság hatásai és következményei — köztudottan — a különböző típusú nagybirtok-üzemekben - a közös vonások ellenére is - különféleképpen jelentkeztek. A béruradalmat, mint tőkeerős mezőgazdasági nagyüzemet, a válság terhei - bár érzékenyen érintették - korántsem nyomasztották oly mértékben, mint azokat az önkezelésű nagybirtok-üzemeket és nagybérleteket, amelyek mögött a banktőke támaszként nem állott, és amelyekben az eladósodás már elérte a végső határt. A béruradalom nehézségeire és lehetőségeire még pontosabban következtethetünk, ha a fenti jelenséget részletesebben megvizsgáljuk. A béruradalomban történő strukturális átalakulás - miként azt láthattuk 1890- 1931 között -, noha azt minden esetben a kényszerhelyzet diktálta, végső eredményében minőségi változást idézett elő. A fejlesztés térhódításával és korszerű infrastruktúra kiépítésével e nagybirtok-üzem országosan is figyelemreméltó eredményeket tudott felmutatni. Az 1929—33. évi gazdasági világválság közepette azonban már nem volt meg annak a lehetősége — a korábbi válságoktól eltérően —, hogy egy strukturális átrendezéssel olyan konstrukciót tudjanak létrehozni, amely az előzőekhez viszonyítva korszerűbb és minőségileg is előrelépést jelent. Ez esetben csak az intenzivitás felszámolásáról, illetőleg az extenzivitás visszaállításának különböző variációiról lehetett szó. Ez pedig már nemcsak mennyiségi, de minőségi visszaesést is jelentett. Miként azt láthattuk, az „albérletbe adással” a válságot csak ideiglenesen lehetett enyhíteni, de ez önmagában a végső megoldást nem jelenthette. Éppen ezért Eszenyi, a béruradalom jószágigazgatója — 1931-ben — tervezetében felvázolta az átalakulás további lehetőségeit is. A lehetőségek több variációját készítette el, amelyeket az alábbiak szerint csoportosított: 1. Külön részvénytársaság alakítandó a bérletből; 2. Az egész béruradalom albérletbe adandó; 3. Ex- tenziválás: a) a répatermelés megszüntetésével, b) a répatermelés fenntartása részesekkel és akkord munkaerővel, c) répatermelés csak részesekkel. Noha az elképzelések különböztek egymástól, mégis tartalmaztak néhány közös vonást, így többek között az extenzív gazdálkodáshoz való visszatérést, az adminisztráció gyökeres átalakítását és a takarékosság bevezetését, minden területen. Új részvénytársaság alakítása, illetőleg a béruradalom teljes albérletbe adása gyakorlatilag nem volt kivitelezhető, éppen ezért Eszenyi is a harmadik javaslatot tartotta a legreálisabbnak. Koncepcióját számításokkal is igazolta, aimelyet az alábbiakban részletesen ismertetünk. Egy kataszteri hold szántót a következő rezsi- költségek terheltek:483 Tiszti fizetés: 5,25 pengő Cselédfizetés és illetmény: 18,59 pengő Napszám: 11,59 pengő Idegen munkások bére: 38,58 pengő Lófogat: 8,13 pengő ökörfogat: 7,55 pengő Aratás és cséplés: 27,30 pengő üzemköltség: 21,77 pengő Felszerelés fenntartása: 8,62 pengő Telefon és vízvezeték: 0,53 pengő Adók és iskola: 7,20 pengő Haszonbér: 22,78 pengő Biztosítás: 0,96 pengő 206
