Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig
A kedvező lehetőséget a Hitelbank is kihasználta és a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaságot finanszírozva részt vett Délkelet-Dunántúl egyik legnagyobb - országos mércével is korszerű - ipari-mezőgazdasági vertikum megteremtésében. A részvénytársaság 1890-ben alakult és még ez évben bérbe vette herceg Eszterházy közel 40 000 kát. holdas kaposvári uradalmát, amelyet azt megelőzően — évtizedekig — Freystádtler Antal bérelt. A MIR ezen a birtok-komplexumon egy cukorgyárat és azt minden tekintetben kiszolgáló célgazdaságot is létesített. Bár a béruradalom Somogy megye 35 községének határát érintette, mégis összefüggő területekből állott, amelyeknek a középpontja zömmel a Kaposvölgy legtermékenyebb vidékére esett, ahol a közlekedési és a talajviszonyok is ígéretes adottságokkal rendelkeztek. A bérletet a részvénytársaság a herceggel 25 esztendőre kötötte meg, de az első bérleti ciklus lejártával - 1914-ben — azt további 25 esztendőre meghosszabbította. A MIR pénzügyi helyzete és a lehetőségei a tőkés termelés igényeivel sokkal inkább szinkronban voltak, mint általában a nagybirtokok, amelyek az intenzív fejlesztéshez szükséges tőkét vagy nem tudták előteremteni, vagy pedig kölcsönökhöz jutva fokozatosan eladósodtak és így képtelenek voltak a tőkeigényes korszerű gazdálkodásra. A korszerű intenzív gazdálkodás megteremtése még a részvénytársaságnak sem ment zökkenőmentesen a kezdeti nehézségekre elég csak azzal utalnunk, hogy Renner Gusztáv a béruradalom első jószágigazgatója, a beruházások túlméretezése miatt az igazgatóság bizalmát elvesztette és fél évtizedes munkássága után 1895-ben állásáról kénytelen volt lemondani. A hagyományos gazdálkodási módszerekben gondolkodó részvényesek nem tudták és nem is akarták e kiváló gazdasági szakember koncepcióját megérteni, a pillanatnyi érdekeken túlmutató, a távlati lehetőségek megteremtéséért munkálkodó intézkedéseket idegenkedve és értetlenül szemlélték. Renner lemondása után a jószágigazgatói teendőket Márffy Emil látta el, aki e funkciójában 1917-ig tevékenykedett. Elődje kudarcából okulva felismerte, hogy a hatékonyság érdekében mindenekelőtt az igazgatóság konzervatív szemléletét kell megváltoztatni, amelyet azonban csak hosszabb távon és eredményes gazdálkodással lehet átalakítani. Bár ő maga is Renner koncepcióját vallotta, átmenetileg mégis kénytelen volt a fejlesztés ütemét valamelyest csökkenteni. Vezetésével a béruradalmat intenzív és extenzív irányban egyaránt fejlesztették. 1908. november 1-én a részvénytársaság bérbe vette gróf Festetich Kálmán és Vilmos 3178 kát. holdas toponári uradalmát, amely a béruradalom központi területeit érintette, Kaposvártól pedig — amelyet az igazgatóság igen lényeges szempontnak tekintett - szinte csak kartávolságnyira volt. A szerződés 1923. október 31-ig szólt, de azt később két ízben meghosszabbították, először 1932. október 31-ig, majd azt követően pedig 1944. október 31-ig.464 A részvénytársaság az I. világháború konjunkturális lehetőségeit is kihasználta és 1917. október 1-vel bérbe vette gróf Somssich József örököseinek 1332 kát. holdas patosfai uradalmát, melyre a bérleti szerződést 1942. szeptember 30-ig kötötték meg. 1919. március 1-vel pallini Inkey László 2375 kát. holdas bogáti uradalmát — a szerződés értelmében - 1944. február 29-ig a béruradalomhoz csatolták. A bérleti szerződések és egyben a terjeszkedés utolsó állomása gróf Ráday Gedeon 2184 kát. holdas somodori uradalma volt, amelyre 1921. október 24-től 1946. október 24-ig szólt a szerződés/11" 188
