Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben
1927-ben a cukorgyárak részére egy központi talajlaboratóriumot létesítettek. A cukorgyárak a laboratóriummal együttműködve „feltérképezték” a répatermelő gazdaságok talajviszonyait, amelyek alapján aztán javasolták a termelőknek, hogy melyik területen mit termeljenek, a talaj összetételének megfelelően pedig milyen műtrágyákat használjanak. A kaposvári cukorgyárban végzett laboratóriumi talajreakció-vizsgálatok során a vegyészek arra a kérdésre keresték a választ, hogy az igényesebb növények a nekik megfelelő talajreakció-határok között miért fejlődnek jobban és a termés mennyisége hogyan növekszik. Nyilvánvalóvá vált, hogy a burgonya, a rozs, a zab a kissé savanyú talajban, a búza, a cukorrépa, főként pedig a lucerna csak a gyengén lúgos talajban ad jó termést. A vizsgálatok azonban azt is igazolták, hogy „nemcsak a nagyon savanyú, hanem a nagyon lúgos táblák sem igen alkalmasak a cukorrépa-termelésre.433 E tapasztalatok alapján a béruradalom vezetői a vetésterv készítésénél már figyelembe vehették — éppen a laboratóriumi elemzések alapján — az egyes gazdasági kerületek, azokon belül is a különböző táblák talajviszonyait. Az is bebizonyosodott, hogy a szuperfoszfát és a kénsavas ammóniák savanyúak, a Thomas-salak és az összes mésztrágyák pedig lúgos hatásúak, éppen ezért a talaj reakcióját a műtrágyázásnál is tekintetbe kell venni. A laboratóriumban a talaj mésztartalmát egy Schreiber-féle készülékkel határozták meg. E vizsgálatok rendkívül jelentősek voltak, mivel a béruradalomban a termőtalaj 28%-ának nem volt csak mészigénye, 29%-ának 1000 kg-on alul — szénsavas mészben kifejezve 32%-ának 1000 és 2000 kg között és 11%-ának 2000 kg-on felül volt a mészszükséglete.434 Jóllehet az 1000 kg-on aluli mészigény még csak figyelmeztetése a természetnek, az ennél nagyobb mészigényű táblákat azonban már - különösképpen azokat, amelyekben cukorrépát és lucernát kívántak termeszteni — meszezni kellett. Az eltérő talajviszonyokat figyelembe véve, a meszezést is különféleképpen kellett végezni. A homoktalajhoz szénsavas meszet, az erősen kötött, nehéz talajhoz égetett meszet, a középkötött talajhoz pedig a mésziszapot használták. A béruradalom gazdasági kerületeiben végzett kísérletek során a talaj minőségét kívánták javítani, illetőleg a kataszteri holdankénti termésátlagot akarták növelni. A legjobb eredményeket a cukorgyári mésziszappal érték el, amelynek hatására a cukorrépa terméshozama kataszteri holdanként átlagban 20-30 q terméstöbbletet eredményezett. Az alábbiakban ismertetjük azt a kísérletet, amelyet a béruradalomban — három éven keresztül — egy extrém savanyúságé táblán végeztek.435 48. táblázat Parcella Termés q-ban 1 kát. holdon műtrágya szuper- mésznitro- foszfát gén kg használata káli kg Meszezett I. A. 203,82 100 80 200 Nem meszezett I. B. 148,37 100 80 200 Meszezett II. A. 165,43 100 80 50 Nem meszezett II. B. 114,37 100 80 50 Meszezett III. A. 148,86 100 80 — Nem meszezett III. B, 108,00 100 80 — Meszezett IV. A. 145,41 100 80 — Nem meszezett IV. B. 111,15 100 80 — renánia foszfát Meszezett V. A. 179,45 90 80 200 Nem meszezett V. B. 149,77 90 80 200 167
