Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben
arra az alkalomra, amikor a konjunktúra majd ismét napirendre tűzi és egyben lehetővé is teszi a költséges kísérletek további folytatását. Egy évtizedes szünet után, 1926-ban a MIR kaposvári béruradalmában újabb répatermesztési kísérleteket kezdtek el, csupán a kísérleti helyek változtak. Aszalót és Sántost Kaposfüred és Fészerlak váltotta fel.428 (44. sz. táblázat) A kísérletek eredményeit a fentiekben alkalmazott szempontok szerint elemeztük, a kaposfüredi kísérleteket részletesen, a fészerlakit pedig csak az összesített adatok alapján ismertetjük. Az 1926-30. között folytatott kísérleteknél újabb répafajtákat próbáltak ki, illetve tulajdonságaikat összehasonlították a már ismertebb cukorrépákkal. 1926-ban a mennyiségi mutatókat tekintve a Strandes, a Heinrich Mette, a Van Warvereu és a Schreiber répafajták álltak az első helyeken, míg a magyar Rabbethge a kísérletek kezdeti stádiumában az egyik leggyengébb fajtának bizonyult. A 44. sz. táblázatból viszont kitapinthatjuk már egy-egy répafajta minőségi és mennyiségi fejlődését, illetőleg a visszaesés tüneteit is láthatjuk. 1929— 1930-ban már a magyar Rabbethge előretörése és általában a Rabbethge fajták előkelő helyezéseit figyelhetjük meg. A cukorrépa-termesztési kísérletek összesített adatai a kaposfüredi és a fészerlaki kerületekben a szállítás idején az 1926/27- 1929/30-as években az alábbi képet mutatták:429 45. táblázat Év Helység A répa cukortartalma %-ban Átlagtermés kát. holdanként q-ban 1926-27 Kaposfüred 15,3 144,34 Fészerlak 15,8 205,45 1927-28 KaposfüredFészerlak —1928-29 Kaposfüred 15,3 160,93 Fészerlak 15,9 120,00 1929-30 Kaposfüred 16,4 125,42 Fészerlak 16,8 90,27 A répa cukortartalma mindkét helyen viszonylag statikus képet mutatott, a terméshozam azonban évenként, kerületenként, sőt egyazon kerületen belül is eltérő eredményeket produkált. 1926-ban Kaposfüreden már kora tavasszal gyökérfekélyesek lettek a répák, bár az egyelésnél gondosan megtisztították, a folytonos esőzés következtében a répa nem tudott teljesen kigyógyulni a betegségből. Augusztus elején jelentkezett a száraz rothadás, szinte kivétel nélkül minden parcellában, amely a répa 15-20%- át elpusztította. Az átlagnál jobb kelésű volt az Originál Rabbethge, a magyar Rabbethge, a Heine, a Buszczynsky, a Schreiber, a Dobrovitzi és a Van War- vereu, a többi valamivel gyengébb volt, később azonban a fejlődésbeli különbség a különböző répafajtáknál kiegyenlítődött. A répák általában egyenletes fejlődést mutattak. Feltűnő, hogy a magyar Rabbethge sokkal hamarabb lett cerco- spórás és ennél a répafajtánál volt a legnagyobb a pusztulás. Fészerlakon általában erőteljes volt a répa kelése, az August Knocheé és a Strandesé azonban a többinél valamivel gyengébb volt. A répa fejlődése egyenletesebb volt mint Kaposfüreden, a magyar Rabbethge itt is előbb lett cercospórás, de ugyanakkor sokkal korábban hajtott új leveleket, mint a többi répafajta. Az újabb répafajták közül a Van Warvereu jó eredményeket mutatott. A fészerlaki tapasztalat szerint az Original Rabbethgenél néhány év óta már visszaesés mutatkozik, nem kel ki 164
