Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben
rslmerültek, a cukorgyár sohasem támogatta ezeket a törekvéseket. A bácskai Kistermelők a cukorrépa termesztésében már a nagybirtok-üzemekben használt Korszerűbb technológiát is igyekeztek bevezetni. A húszas évek közepén már majdnem mindenki használt műtrágyát. A műtrágyaszóró gépet pedig a cukorgyár biztosította. A gyár és a termelők együttműködése tehát e téren is megmutatkozott. A terméseredmények javulása mellett egy korszerű szemléletváltozásnak lehetünk a tanúi. A cukorgyár a kistermelőknek általában szigorúbb feltételeket szabott és egyúttal kevesebb juttatásban részesítette őket. Az előlegek folyósításánál velük szemben szűkmarkúbb volt, a tartozások megtérítését rövid határidőn belül követelte. A gyár vezetői a húszas évek végén kíméletlenül kizárták a cukorrépa termesztéséből azokat a kistermelőket, akik tartozásaikat a gyárnak nem tudták törleszteni. Azok az idők már elmúltak, amikor a gyár engedményekkel próbálta a cukorrépa-termelőket ösztönözni. A gyár a szükséges répamennyiséget Délkelet- Dunántúlon is be tudta szerezni, így érthető Kladnigg álláspontja, amelyet egy 1929-ben írt leveléből idézünk: ,,a bácskai termelőknél semmiféle áldozatot még a legkisebbet sem kívánjuk hozni . . . répára és különösen a kistermelők répájára utalva nem vagyunk”/*"' Ugyanakkor az igazgató időszerűnek tartotta, hogy a oácskai kistermelőknek tett korábbi engedményeket és általában a répa magas szerződtetési költségeit szigorúbb feltételek szerint módosítsák. Több ízben javasolta a központnak, hogy Bácskából egyáltalán ne szerződjenek, hanem ezt a térséget engedjék át a Bács megyei, vagy pedig a mezőhegyesi cukorgyárnak. A Kaposvári cukorgyár a cukorrépa-termesztő bázisüzemek kiépítése után nem kívánta továbbra is foglalkoztatni a kistermelőket, mivel azok több energiát igényeltek, költségesebbé tették a termelést, a terméseredmény pedig a nagybirtok-üzemek szintjét nem érte el. Végső összegezésként megállapíthatjuk, hogy a cukorrépa termesztése a pa- ,asztgazdaságokban - Délkelet-Dunántúlon - a kaposvári cukorgyár három évtizedes tevékenysége alatt sem vált általánossá. A gyár lehetőségeiből adódóan mindvégig a nagybirtok-üzemek felé orientálódott. 10. Cukorrépa fajta-termesztési kísérletek Az 1890-es évek második felétől a cukorgyárak egyéni kezdeményezésére több helyütt — így a kaposvári cukorgyár körzetében is - végeztek cukorrépa-termesztési kísérleteket, mivel a különböző répafajták, sőt egyazon répafajták is eltérően alkalmazkodtak az éghajlati, talaj- és a hőmérsékleti viszonyokhoz. A cukorgyárak azonban nem rendelkeztek sem korszerű laboratóriumokkal, sem pedig megfelelő tudományos apparátussal. A kísérletek elemzése így sok esetben tudománytalan volt, az elméleti megállapításokat és a hipotéziseket a gyakorlat nem minden esetben igazolta, éppen ezért az eredményesség érdekében véget kellett vetni a „háztáji” kísérleteknek, illetőleg egységes irányítást kellett bevezetni. A magyarországi cukorgyárak vezetői kezdeményezték 1902-ben a hazai cukorrépatermesztési kísérletek mielőbbi tudományos igényű megszervezését. E feladatot az 1903-ban alapított Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás látta el. Az első világháború előtt a cukorrépa-termesztési kísérletek első nagy korszaka lezárult. A magnemesítés utáni időszakban még mindig nagy szóródás mutatkozott. A növénytermelési kísérleti állomás 1903-1910 között összesen 30 magfajtá159
