Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben

val kísérletezett/'25 A többéves kísérletek alapján pontosan megállapították a répa termőképességét, és annak minőségi mutatóit is, így többek között a mag csírázását, a répa kelését, fejlődését, felmagzását stb., vagyis mindazon tulajdonságokat, amelyek a cukorrépafajták értékeit meghatározták. A mennyiségi és a minőségi mutatók alapján most már egyértelműen eldöntötték, hogy melyek azok a magfajták, amelyek a klíma és a talajviszonyok miatt az ország egyes vidékein eredményesen nem termeszthetők. A gyenge minőségű répafajtákat lassan kiszorították a nagyobb cukortartalmú és bővebb termésű cukorrépák.

A cukorrépa-termesztési kísérletek országos eredményeinek ismertetésétől elte- Kintük és beszámolunk a kaposvári cukorgyár által - a MIR béruradalom aszalói és sántosi kerületeiben - végzett répatermesztési kísérletekről. A két kísérleti területen azonos éghajlati viszonyok voltak, mivel a gazdasági kerületek légvonalbeli távolsága legfeljebb 10 knrnre tehető. A talaj tekintetében azonban már eltérő kép mutatkozott, az aszalói kerületé agyagos, a sántosié pedig lazább és humuszosabb volt. E gazdasági kerületek kísérleti parcelláin 1901-től kezdve folyamatosan kísérleteztek a különböző magfajtákkal. A kísérleti parcellák kezelése, gondozása és adminisztrálása gondos és precíz munkát igényelt. Jóllehet a termelők többsége már csak 2—3 cukorrépafajtát termesztett, a kísérleti parcellákon azonban még mindig egy tucatnál több fajtával kísérleteztek. A cukorrépát a fejlődés időszakában 10-12 alkalommal is megvizsgálták, a szállítás idején azonban legfeljebb csak 2-3 esetben.

Az alábbiakban részletesen ismertetjük az 1914-1917. között végzett cukorrépatermesztési kísérleteket.426 (42. sz. táblázat) 1914-ben pl. összehasonlító kísérleteket végeztek a hazai tenyésztésű mezőhegyesi és a bánkúti répafajták, valamint a már ismertebb Rabbethge és Giesecke, a Schreiber és az orosz Buszczynsky féle répákkal. Az aszalói kísérleti parcellák eredményeit — a répa szállításának az időpontjában - részletesebben a 42. sz. táblázatban ismertetjük. A répa fejlődési időszakának táblázatos kimutatásától, valamint a sántosi kísérletek részletes elemzésétől ezúttal is eltekintünk, így e helyütt azoknak csak az összesített eredményeit tüntetjük fel.

Az aszalói kísérleti parcellákban termelt répák cukortartalma meglehetősen magas volt. A cukortartalom tekintetében - a századelőtől kezdődően — a különböző rápafajták között a nagy szóródás megszűnt és egy nivellálódási folyamat játszódott le. A táblázatban az első helyen álló Maurus Deutsch répa magyar szenczi vállfája 16,80%-os cukortartalommal rendelkezett, de az utolsó helyen álló mezőhegyesi tenyésztésű répa között mindössze 2,6% volt a különbség, míg a 15. helyen álló Maurus Deutsch B. A. répa csak 1%-kal tartalmazott kevesebb cukrot, mint az első helyezett. A cukortartalom tekintetében a Maurus Deutsch magyar szenczi, a Schreiber SO, a Rabbethge és Giesecke, a Heine KI., wanzlebeni, a Kuhn naardeni és a Buszczynsky L. ,,Max” répafajták voltak a legjobbak, a mezőhegyesi, a Mette, a Braune pedig a leggyengébbek közé tartoztak. A Buszczynsky és Lazynszki három variánsa az aszalói agyagtalajban jól érvényesült, míg a hazai tenyésztésű mezőhegyesi és bánkúti répafajták a leggyengébbek között szerepeltek. A sántosi lazább és humuszosabb talajban a hazai cukorrépafajtákkal már jobb eredményt értek el, az elemzésekből pedig egyértelműen kitűnt, hogy ezek a későbben érő cukorrépák közé tartoztak. A táblázatban a minőségi sorrend mellett a mennyiségi sorrendet — a répa terméshozam-képességét — is feltüntettük. Az eredmények igazolták a fentiekben elmondottakat, mármint azt a megállapításunkat, hogy az egyes répafajtáknál a mennyiség és minőség fordítottan aránylóit egymáshoz.

160