Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben

melőknél szigorúan megtartották a szerződésben rögzített feltételeket, csak egészen rendkívüli esetekben - ha a községi elöljáróság igazolta a termelők megbízhatóságát - tekintettek el attól. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a pénzügyileg megszorult termelők miért nem a különböző bankoktól kölcsönöztek, hiszen az esetben megszabadulhattak volna a számukra nagy gondot jelentő és meglehetősen sok energiát igénylő cukorrépa-termesztés kötelezettségétől? Ezeknek a termelőknek a többsége a bankoknál pénzügyileg már olyan mértékben eladósodott, hogy további kölcsönre nemigen számíthatott. Ezen túlmenően még egy másik szempont is a cukorgyárhoz kapcsolta őket, nevezetesen az a tény, hogy a bankok türelme végesebb volt, hamarabb benyújtották a számlát, nem is beszélve arról, hogy magasabb kamatot szedtek. A cukorgyárnál viszont alkudozni és egyezkedni is lehetett — a banktól eltérően —, itt nem egyoldalú kapcsolat jött ; létre, mivel a cukorrépahiánnyal küszködő gyár is rászorult a termelő jóindulatára. Természetesen ezzel a termelők tisztában voltak, éltek is e lehetőséggel, illetőleg többen vissza is próbáltak élni vele.

Amikor a MIR igazgatósága 1923-ban azt javasolta a gyár vezetőinek, hogy az előlegek és a kölcsönök után váltót írassanak alá — amelyet a gyár használ- natna —, azok mindenképpen le akarták beszélni erről az igazgatóságot, elsősorban azzal érveltek, hogy a termelők - a régi szokások alapján - idegenkednek attól, hogy a répaelőleg ellenében adott fedezeti váltót a gyár forgassa. Többen váltót elvből nem is írtak alá, és ha a gyárna'k ezt mégis megtették, abból adódott, mivel tudták, hogy az a pénztárból nem kerül ki. A legnagyobb termelők pedig, akik köztudottan a legtöbb előleget vehették igénybe, váltót egyáltalán nem írtak alá. A fenti javaslat bevezetése nem lenne szerencsés, inkább elkedvetlenítené a termelőket/'0“ Csak a másik lehetőség maradt, vagyis a hitelek csökkentése és szigorítása. A MIR részvénytársaságát az infláció éppen olyan nehéz helyzetbe sodorta, mint az egyes termelőket. Voltak olyan gyárak, amelyek csak a minimális előleget tudták biztosítani, kölcsönt pedig csak egészen rendkívüli helyzetekben adtak. így a Hitelbank egyik érdekeltsége, a „Bács megyei Cukorgyár egyáltalán nem, vagy csak a legszerényebb keretek között adott hosszabb lejáratú kölcsönt"/'00 A kölcsön és az előleg folyósítása kérdésében a gyár vezetői és a MIR igazgatóság között tehát nem volt mindig teljes az egyetértés.

Az igazgatóság javaslatai és utasításai a szakszerű pénzügyi elemzések eredményeként születtek, mérlegelve a részvénytársaság teherbíró képességét. A gyár vezetői azonban kényelmetlenebb helyzetben voltak, mivel közvetlenül kapcsolatban álltak a termelőkkel, nekik kellett közölni a kérelmek elutasítását. Évtizedes személyes kapcsolatok forogtak itt veszélyben, meg végül is a területszerzés minden gondja a gyár vezetőire hárult, így a szubjektív érzelmek néha elfogultakká is tették őket. Az igazgatóság több ízben kifogásolta a kölcsönök összegét, 1926-ban ismételten felvetették e gondolatot, javasolva, hogy még a többéves szerződéseknél is csökkenteni kell a kölcsönösszeget. Persze ennek nehézségeit ők is látták, nevezetesen azt, hogy az inflációs idők ,,a termelőket is, a gyárat is nagy összegekhez szoktatták, ma azonban feltétlenül a békeviszonyokhoz, vagy pedig még ezek elé is vissza kell menniük"10' — írták egyik levelük- oen. Kladnigg válaszában ismertette az igazgatóság álláspontjának a jogosságát, de meggyőző érvekkel bizonygatta, hogy a jelenlegi állapotokat nem lehet a világháború előtti időszakhoz hasonlítani. A cukorrépa-termesztés nehézségeit tömören az alábbiakban összegezte/'08 A cukorrépa termesztése a békeévekben hasznot hozó volt, ma viszont erről nemigen lehet beszélni. A földek termőereje leromlott, a bérek magasabbak lettek, ,,a legjobb répamunkások, akik békében

146