Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben

hisz későbbi magatartása, amelyre még kitérünk, igazolja —, hogy ez olyan történelmi pillanat lehetett számára is, amikor képes volt túllépni önmagát. Magatartását nem tekinthetjük taktikai lépésnek, politikai manőverezésnek, e pillanatban paraszti ösztönével döntött, mégpedig nem is rosszul. Nem véletlenül írták a MIR elcsapott vezetői az igazgatóságnak küldött illegális levelükben, hogy most már „egyedüli reményünk a központi választmányban volna, sajnos azonban erre sem merünk alapítani, olvasván Búza Barna miniszter cikkeit a Lloydban és látván Bőhm hadügyminiszter részéről az itteni akció erélyes karhatalmi támogatását'’.3'5

Utolsó erőfeszítéseként Nagyatádinál mégegyszer kísérletet tettek arra, hogy a MIR vállalatainak szocializálását semmisnek nyilváníttassák. A reakció feltűnően nyüzsgött Nagyatádi körül, küldöttségek keresték abban a reményben, hogy panaszaikat meghallgatva számukra kedvezően intézkedik. Csalódva vették tudomásul, hogy a miniszter nem kívánt velük beszélni és tárgyalni, csupán a MIR küldöttségét fogadta. A nagy remények azonban hamar lelohadtak, Nagyatádi ugyanis kategorikusan közölte velük, hogy ,,Ő" nem azért jött Kaposvárra, hogy egy már létrejött egészséges alakulást megszüntessen, hanem, hogy a termelőszövetkezetet, mint hivatalos hatóság is szentesítse és megerősítse és, hogy azok fejlődéséről gondoskodjék”.3'6 E kijelentés Nagyatádi politikai hitvallásának legjelentősebb bizonyítéka. A MIR küldöttsége előtt nem exkuzálta magát, nem hivatkozott arra sem, hogy pressziót gyakoroltak rá, vállalta a népgyűlésen mondott kijelentéseit és nem kívánt a reakciós néppárti politikusokkal egy sorban menetelni.

jellemétől távol állt az úri praktikázás és az olcsó népszerűség hajszolása, és ha a későbbi években el is vesztette lába alól a talajt, ekkor még szilárdan állt, tudta, hogy ő nem akárki — kétségkívül volt bizonyos küldetéstudata —, de azt is tudta, hogy a parasztság is számonkéri tőle ígéretét, a földreformot. Ugyanakkor a bizalmas beszélgetés során arra is hivatkozott, hogy a magasabb állami érdekek is az adott viszonyok tudomásulvételét sürgetik, mivel Károlyi Mihály a leendő békekonferenciára csak akkor megy ki, ha az országban rend és nyugalom lesz, a vércntást mindenféleképpen el keil kerülni. A kisgazdapárt és a szociáldemokrata párt ideiglenes közeledése kétségkívül Nagyatádinak köszönhető. Persze az is elképzelhető, hogy mindkét párt győztesnek érezvén magát a beszédből csak azt érzékelte, amit szívesen akart hallani. így a kisgazdapárt tagjai megnyugodtak, mivel a pártvezér, a miniszter, letette a voksot a földosztás mellett, a szociáldemokraták pedig politikai győzelemnek tekintették a termelőszövetkezetek elismerését, ami egyébként az is volt. A MIR küldöttsége utolsó lépésként a lehetetlent is megkísérelve még aznap délután felkereste a szociáldemokrata párt helyi vezetőségét abban a reményben, hogy még egy kísérletet tegyen a részvénytársaság érdekében. E megbeszélésről iratok nem maradtak fenn, de az elutasítás nyilvánvalóan itt is bekövetkezett, ami egyébként előre várható volt.

Végső összegezésként megállapíthatjuk, hogy Nagyatádi aprárprogramja 1919. március 10-e után nemcsak saját pártjában volt a legradikálisabb, hanem az egész magyar politikai életet figyelembe véve is az egyik legprcgresszívabb nézetet vallotta. Agrárprogramjának realitása felette állt Kun Béla doktriner szemléletének, e kérdésben talán Latinca Sándor áliott hozzá legközelebb, hiszen mindketten felismerték a mezőgazdasági nagybirtok-üzemek és a paraszti kisüzemek egymás melletti létjogosultságát, de amíg Nagyatádi a paraszti birtok hegemóniájában látta a jövő útját, addig Latinca egy lépéssel előtte járva már felismerte a szocializált nagybirtok-üzemek perspektíváit. A helyi szociáldemokrata párt is hasonló álláspontot képviselt 1919. március 21-ig, azt követően pedig a központi utasítások szellemében járt el.

137