Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben

cselédjei és az érintett falvak lakói döntsék el, hogy a szövetkezeti termelést, a parcellá­zást, avagy a régi viszonyok változatlan fenntartását akarják. 6. Végezetül az igazgatóság szerint a bérgazdaság szocializálása ellenkezik az 1919. évi 18. néptörvény szellemével, kiváltképpen annak 12. és 22. paragrafusával, melyek szerint a belterjes gazdaságokat a kisajátítás alól lehetőleg mentesíteni kell. Éppen ezért a MIR igazgatósága írásbeli beadvánnyal fordult a miniszterelnök­höz, a kereskedelmi, a földművelésügyi és a pénzügyminiszterhez, amelyben tilta­kozott a „törvénytelen” eljárás ellen. A jogi vita azonban a szocializálás tényén nem változtatott, a MIR vállalati Földműves Termelő Szövetkezetek központjának kaposvári cukorgyára, malma és gazdasága néven működött. Ennek ellenére még­is szükségesnek tartjuk a jogi vita hátterének a vizsgálatát. Mindenekelőtt joggal tehetjük fel a kérdést, hogy miért éppen Somogybán és a MIR vállalatainál kezd­ték el a szocializálást? Az 1919. február 25-i kaposvári Munkástanács ülésén Ham­burger Jenő is részt vett, aki sugallta a szocializálás mielőbbi bevezetését. A szo­ciáldemokrata párt országos vezetői tudatosan küldték Hamburgert Somogy me­gyébe, ahol a cselédek, a földnélküli falusi nincstelenek és a törpebirtokos pa­rasztok nagy várakozással tekintettek az 1919. évi 18-as néptörvény elé. A falvakban felhalmozott elégedetlenség a nagybirtok ellen irányulva potenciá­lisan lehetővé tette az agrárkérdés földosztással egybekötött, azonnali radikális megoldását. A kérdés azonban az volt, hogy a szociáldemokrata párt agrárprog­ramját valósítják-e meg, amely a feudális eredetű nagybirtok helyébe a szocialista viszonyoknak megfelelően a termelőszövetkezeteket kívánta állítani. Nyilvánvaló volt, hogy e koncepcióba a parasztság tényleges vágya, a földosztás nem fért be­le. A somogyi falvakban jelentkező földfogialó mozgalmak és földosztó törekvések így érthetően nyugtalaníthatták a szociáldemokrata párt vezetőit. Hamburger te­hát azzal a szándékkal jött Somogyba — három ízben is —, hogy a párt agrárpo­litikájának maradéktalanul érvényt szerezzen és úgy irányítsa az eseményeket, hogy azok a termelőszövetkezetek irányába tendáljanak. A MIR béruradalmának a mielőbbi szocializálását azonban nemcsak a parasztság radikalizálódása tette indokolttá, hanem az új kollektív szerződésnek a várható következményei is. A szo­ciáldemokrata párt országos és helyi vezetői joggal tartottak attól, hogy a magas béreket, a földbirtokosok — várhatóan — a cselédek létszámának a csökkentésével fogják majd ellensúlyozni. Az elbocsátott és a munkanélküli cselédek nyilvánva­lóan a nagybirtokok felosztását követelték volna. Ez esetben a béruradalom — al­kalmasnak látszott arra - mint termelőszövetkezet munkalehetőséget biztosíthatna mindazoknak, akiket a nagybirtok-üzemekből a fenti okok miatt elbocsátanak. E kérdésnél a szociáldemokrata párt részéről azonban nem csupán a szociális szempontok játszottak közre, hanem elsősorban a politikai indítékok voltak a dön­tőek, nevezetesen az, hogy a paraszti radikalizálódást nem a földosztás, hanem a termelőszövetkezet irányába igyekezett levezetni. A földosztás, a paraszti osztály­harc kiéleződése, agrárprogramjából adódóan nem lehetett a párt érdeke. Ilyen körülmények között gyorsan és határozottan kellett cselekedni — az 1919. évi 18-as néptörvény engedményeit figyelmen kívül hagyva — a termelőszövetkezetek mielőb­bi létrehozása érdekében. Ez a magyarázata annak, hogy a végrehajtás radikáli­sabb volt, mint maga a törvény. Egyébként a földreformtörvény nemcsak a szociáldemokrata pártot, hanem a Nagyatádi vezette kisgazdapártot sem elégítette ki. A törvényt balról kritizálva ke- veselték, Nagyatádi és pártja enné! még radikálisabb földreformot kívánt. A szo­ciáldemokrata párt pedig — miként a fentiekben már utaltunk arra — igazán prog­resszív lépésnek nem a földosztást, hanem a termelőszövetkezetek létrehozását te- kintette.:1,a 133

Next

/
Oldalképek
Tartalom