Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben

A szociáldemokrata párt országos vezetői - köztük Hamburger is - úgy vélték, hogy a MIR vállalatainál példát statuálva, a későbbiekben majd eleve lehetetlenné teszik az alkudozásokat és egyezkedéseket, amelyekre egyébként a törvény lehetőséget adott. Ezért eltekintünk attól, hogy a MIR igazgatóságának érveit részletesen elemezzük, mivel az eseményeket semmiféleképpen sem tudták befolyásolni, függetlenül attól, hogy a földbirtoktörvényre hivatkozva jogilag a részletkérdésekben esetleg igazuk volt.

A cukorgyárból Kladnigg igazgatónak távoznia kellett, szabadságolták, amely lényegében egyet jelentett a leváltásával, de a Tanácsköztársaság fennállása alatt részére a fizetést minden hónapban kiutalták. A Szocializálási Népbiztosság termelőbiztosnak Nagy Miklós gépészmérnököt, az Ellenőrző Munkástanács elnökévé pedig Köpe Sándor irodafőnököt nevezte ki, akik a vezetést a cukorgyári munkás- tanáccsal együttműködve látták el. A béruradalom volt igazgatójának, Fáber Jánosnak is bizalmat szavaztak. Az irányítást tehát a szocializálás után is - néhány leváltott vezetőtől eltekintve — a régi vezetők látták el, jóllehet a munkástanács tagjai és a kormányzótanácsosi biztos ellenőrizte tevékenységüket. A vezetést illetően tehát a változás már kevésbé volt radikális, e tekintetben a szükségesnél is nagyobb engedményeket tettek.

A leváltott vezetők a tényleges vezetőkkel gyakran együttműködve konspirációs tevékenységet folytattak és a Tanácsköztársaság idején mindent elkövettek a rendszer gazdasági, politikai és morális gyengítésére. A fentiek igazolására röviden ismertetjük Weimann és Bak konspirációs tevékenységét, akik március 3. és 21. között információkat küldtek az igazgatóságnak!ü,‘ Ezekből nemcsak a vállalatok belső életét ismerhetjük meg, hanem a megyei eseményekre is tekinthetünk. így többek között megtudjuk, hogy a fészerlaki és a nyiresi kerületben a bizalmi férfiak a magtárakat lefoglalták és leváltották a régi rendszert kiszolgáló magtáro- sokat. A gazdasági kerületekbe vezető telefonvonalakat elvágták és elrontották, így megszűnt a kapcsolat a központ és a gazdasági kerületek között. Tettlegesség- re ugyan nem került sor, de Cseberkiben a gyűlölt intéző lakását a cselédek körülvették. De beszámoltak azokról az erőfeszítésekről is, amelyeket a munkástanács vezetői, a parasztság és a cselédek megnyerése érdekében tettek.

A Munkástanács március első napjaiban már kénytelen volt olyan rendelet kiadására, amely szerint tejet csak az a munkás kap, kinek a családjában betegek, öregek vagy gyerekek vannak.'*3 E kényszerintézkedést azért kellett bevezetni, mert a kisgazdák beszüntették a tej szállítását a városba. A cselédek is nyugtalankodtak, mivel a Somogyi Hírlap egyik cikkéből arról értesültek, hogy ők csak a fejkvótát fogják megkapni és nem veszik figyelembe a kollektív szerződést. Az elégedetlenség levezetésére a Munkástanács tagjai és a kaposvári szociáldemokrata párt vezetői békéltető körútra mentek, a falvakban és a pusztákban igyekeztek olyan közhangulatot kialakítani, amelyben a termelőszövetkezeteknek minél több hívet lehet szerezni. Toponáron az elégedetlen cselédek követeléseiket az alábbiakban foglalták össze:386

1. Garantálják, hogy rossz termés esetén is kapják meg a kollektív szerződésben rögzített minimális feltételeket.

2. A szövetkezetét csak átmenetinek tekintik és addig tartják létjogosultnak, amíg a földosztást meg nem lehet kezdeni.

3. A tulajdonjogi bekebelezését azonban már most szükségesnek tartják.

Kétségkívül megállapítható, hogy az agrárkérdés gyakorlati megoldása a cselédek vágyaival sem volt szinkronban - a Tanácsköztársaság idején —, a bérek és a juttatások emelkedésével a kialakult helyzetet azonban tudomásul vették és a legkevésbé ők elégedetlenkedtek.

134