Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben
a földosztó bizottság tagjai, akik azzal állottak elő, hogy a kaposvári bérlethez tartozó Fajankó és Kincses pusztákat már most a tavasszal szeretnék megvásárolni. Az uradalmi jogtanácsos a falu hangulatát ismerve óvta a MIR igazgatóságát attól, hogy a kérések elő! mereven elzárkózzék, mivel azzal csak „olajat öntene a tűzre", ezért azt javasolta, hogy a községek földnélküli lakosságának egy részét sürgősen földhöz kell juttatni, mivel ez az egyedüli módja az elégedetlenség felszámolásának, nem is beszélve arról, hogy a majdan sorra kerülő földreform is nyugodtabb légkörben fog így lezajlani.'160 Az általa javasolt megoldás azonban nem valószínű, hogy megnyugtatta volna a földnélküli parasztokat, mivel csupán néhány száz hold területet kívánt az aszalóiaknak haszonbérletbe kiadni. A somogyi események azonban messze megelőzték a fenti javaslatot és egy radikálisabb agrárprogram megvalósítását tűzték a napirendre. 1919. március 3-áin dr. Hamburger Jenő és jászberényi András, a Földművelés- ügyi Minisztérium megbízottai — karhatalom kíséretében — megjelentek a MIR kaposvári vállalatainál és a gazdasági vezetőkkel közölték a cukorgyár, a malom és a béruradalom szocializálását.361 E vállalatok ideiglenes vezetésére megbízottakat neveztek ki, a tiltakozó igazgatókat pedig kártérítési igényeik kielégítésére — az 1919. évi néptörvényre hivatkozva, a földművelésügyi minisztériumhoz utasították. A cukorgyár igazgatója, Klad- nigg Alajos a fenti eljárás ellen tiltakozott, a jegyzőkönyv aláírását is megtagadta, de a birtokbavételt nem tudta megakadályozni, így kénytelen volt azt tudomásul venni. A jegyzőkönyvet Hamburger Jenő és Jászberényi András miniszteri küldötteken kívül Latinca Sándor, a földmunkások megyei titkára, Tóth Lajos, a kaposvári szociáldemokrata párt elnöke, dr. Cyetvai János, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt központi titkárságának megbízottja, Rauth György, az iparalkalmazottak képviselője, Farkas Adolf, Hevesi Ákos, a magyarországi szociáldemokrata gazdatisztek szakszervezeti titkára, Szloboda Mihály, a külső iparvállalat főbizalmija, Böröcz István, a cselédség főbizalmija, Ambrus Mihály, az igényjogosult kisgazdák főbizalmija, Matók József és Czár Antal cukorgyári bizalmik írták alá. A jegyzőkönyvben a törvény 61. paragrafusára való hivatkozással rögzítették, hogy a vállalatok minden élő és holt felszerelését, valamint a béruradalom gazdaságait azonnali hatállyal átveszik. A MIR képviselői természetesen ellenjegyzőkönyvet vettek fel, amelyekben a birtokbavétel ellen tiltakoztak a következőkkel érvelve:362 1. A cselédek és a gyári munkások véleményét nem kérték ki, tehát Hamburgerék a munkások megkérdezése nélkül egy agresszív kisebbségre támaszkodva hajtották végre a szocializálást. 2. Az 1919. évi 18-as néptörvény II. szakasza csak a mezőgazdasági földbirtokra, 13. paragrafusa pedig az ahhoz tartozó malmok, szeszgyárak és a mezőgazdasággal kapcsolatos egyéb üzemekre állapítja meg az állam kisajátítási jogait. A részvénytársaság kaposvári cukorgyára és malma nem mezőgazdasági jellegű üzem, azok a béruradalomtól önállóan és függetlenül létesültek, nem is a haszonbérlet területén, hanem a részvény- társaság tulajdonában lévő városi területen. Az érvek között — többek között — az is szerepelt, hogy a cukorgyár legalább hatszor annyi idegen terményt dolgoz fel — három megye területéről —, mint amennyit a béruradalom produkál, de a malomnál is hasonló a helyzet. 3. A cukorgyár és a malom önálló vállalat, s így az 1919. évi 18-as törvény alapján nem lehet kisajátítani. 4. A miniszteri megbízottaknak nem volt konkrét felhatalmazásuk a MIR vállalatainak államosítására, mivel arra jogot csak a földművelési és a népgazdasági miniszter együttesen adhat. 5. Nem fedi a valóságot az a megállapítás sem, amely szerint - a cselédek egységes állásfoglalása állapján - a termelés folyamatossága csak szövetkezeti alapon biztosítható. Éppen ezért a fenti tényállás rektifikálását kérték, javasolva, hogy a gazdasági kerületek 132
