Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben
g) A hadifoglyok bérezése Munkapótlék a hadifoglyoknak csak munkanapokra járt, a vasárnapi és az ünnepnapi szükségleteiket is abból kellett fedezniük. Ha a hadifogoly munkaszüneti napon is dolgozott, 12 órai munkáért 72 fillért, hétköznap pedig 50 fillért kaphatott. Ha a hadifoglyok ellenséges magatartást tanúsítottak és ebből üzemzavar adódott, fizetésüket fel lehetett függeszteni, amíg az illetékes katonai parancsnokság a vitás kérdést nem tisztázta. A munkaadónál tartózkodó, nem dolgozó, könnyebben beteg és gyengélkedő hadifoglyoknak nem járt munkapótlék, de lakást és ellátást a munkaadónak továbbra is biztosítani kellett. A hadifoglyok természetesen nem kapták meg az elvégzett munka után járó teljes összeget, annak egy részét visszatartották. Az alispán ezt azzal indokolta, hogy a nagyobb pénzösszeg elősegíti a foglyok könnyelmű költekezését és szökési terveit. A határozat akként rendelkezett, hogy ,,a foglyok kezére csupán olyan összeg fizetendő ki, ami szükséges bevásárlásaikra elegendő, a többi a munkaadó által a hadifogoly javára megőrzendő, vagy ahol a hadifoglyok a község útján adattak ki, ott a fölös pénz a községnél letétbe helyezendő”.321 A katonapolitikai helyzet és az egyre súlyosbodó infláció hatására 1918 tavaszán a hadifoglyok munkabérpótlékát is felemelték, ,,a mezőgazdasági munkára kiadott fogolynak fizetendő munkabér minimuma napi 1 korona lett, minden más alkalmazásban levő fogolynak pedig napi 2 korona”. ” Az internált olasz és román munkások fizetése általában több volt, mint az orosz hadifoglyoké, Kladnigg ezt az 1918. szeptember 19-i jelentésében is említette. Véleménye szerint ha az oroszokat „felszabadítják”, majd valószínűleg azt fogják kívánni, hogy az internáltakkal egyforma elbánásban részesüljenek.323 Az orosz hadifoglyok bérlajstroma alapján kiszámítottuk az egy főre jutó napi átlagos bért, amely két év távlatában részletes tájékoztatást ad számunkra.321 A kaposvári cukorgyárban az 1915—1916-os években az egy főre jutó napi átlagos bér maximuma 70 fillér, a minimuma pedig 16 fillér volt. A rendeletben előírt napi 50 filléres munkabért a hadifoglyok csak néhány esetben kapták meg. Az 1917-es év bérkimutatásával sajnos nem rendelkezünk, de az 1918-as bérlajstromot fel tudjuk használni a megelőző évek adataival való összehasonlításra. Amíg 1915-16-ban a bérviszonyoknál stagnálást, helyenként pedig visszaesést tapasztaltunk, addig 1918-ban már egy felfelé ívelő tendencia mutatkozott. Ekkor az egy főre jutó napi átlagos bér minimuma 1,12 korona, maximuma pedig 3,38 korona volt. A béremelés feltehetően nemcsak az inflációnak volt következménye, hanem összefüggött az egyre növekvő munkaerőhiánnyal is, amely elsősorban az ipari üzemeket érintette. Ezzel magyarázható, hogy kezdetben a béreknél jelentős differenciáltságot láthattunk a különböző munkafolyamatoknál, sőt ugyanazon személyeknél is attól függően, hogy melyik nap milyen munkát végzett. Amíg az első két esztendőben a legalacsonyabb napi bér 16 fillér, a legmagasabb pedig 1 korona, addig 1918-ban a minimum 50 fillér, a maximum pedig 4 korona volt. A bérezés alsó és felső határa közötti különbség továbbra is jelentős, ez azonban ekkor már extrém esetnek számított, mivel a napi béreknél egy nivellálódási folyamat érvényesült, de az iparos hadifoglyoknak valamivel mindvégig többet fizettek. Kiváltképp, amikor a munkahelycserék alkalmával meggyőződtek arról, hogy másutt magasabb béreket fizetnek. A hadifoglyok egymással levelezve kölcsönösen tájékozódtak az országos állapotokról is. Kladnigg 1915. október 23-án a központnak arról panaszkodik, hogy a cukorgyárban dolgozó foglyok Mezőhegyes123
