Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben
ről volt társaiktól leveleket kaptak, amelyekben azok megírták, hogy ott 1 koronát, sőt 1,50 koronát is adtak naponta.320 A bérjegyzék alapján a cukorgyárban dolgozó orosz és olasz hadifoglyoknál nem találtunk lényegesebb eltérést sem a napi keiesetben, sem pedig a munkahelyek elosztásában. Feltehetjük a kérdést, hogy mennyiben volt rentábilis a cukorgyárnak a hadifoglyok alkalmazása? A rendelkezésünkre álló adatok alapján összehasonlíthatjuk a hadifoglyok és a polgári alkalmazottak kereseti lehetőségeit. A gazdasági vasútnál a kubikosok 1917 tavaszán naponta 14-16 koronát kerestek akkord munkában.3"1’ Ugyanitt az olasz internáltaknak csak 6—7 koronát fizettek és a koszttal együtt 9-10 koronába került egy internált.327 A polgármesteri hivatalnak küldött egyik jelentésből megtudjuk, hogy mennyit keresett egy cukorgyári napszámos 1916. november 21. és 1917. november 20. között. ,,Egy közönséges napszámos munkásnak nálunk évi összkeresete cca 1200 korona volt."32' Kladnigg 1918. szeptember 21-én azt írta, hogy „nekünk az oroszoknak annyit kell fizetni, amennyit a hasonló munkát teljesítő polgári munkásoknak . . .Arra hivatkozott, hogy a panaszbizottságok a bérlajstromokba is betekinthetnek, következésképpen a rendeletet nem kívánják megszegni. Egy másik jelentésben ugyancsak beszámol a hadifoglyok bérezéséről, amely szerint az olasz internáltaknak 7-8 koronát, a montenegrói internáltaknak pedig 6 koronát fizetnek „és az üzembe azoknak, akik a gyárba nehéz munkát fognak végezni, 8 koronát szándékozunk fizetni . . ."I;" A bérlajstromból kitűnik, hogy ilyen magas napi bért a hadifoglyoknak sohasem fizettek. Pedig ekkor már egy napszámos 15—20 koronát is kért egy napra. Az előzőekben már érintettük, hogy a hadifoglyok a kéthetenkénti fizetésnél nem kapták meg a teljes bérüket, így amikor 1918. november 5-én eltávoztak, a fel nem vett hadifogoly-illetmény az éjjeles műszaknál 3444 korona 74 fillér, a nappalosoknál pedig 3254 korona 75 fillér összeget tett ki,331 amelyet azonban a hadifoglyok sohasem kaptak meg. A hadifoglyok munkaerejét maximálisan kihasználták, kizsákmányolásuk egyre hatványozottabban érvényesült, bérük jelentősen alatta maradt a normális béreknek. A munkaadók és az állam a hadifoglyok munkába állításával nemcsak a hiányzó munkaerőt pótolta, hanem végzett munkájuk által jelentős nyereségre is szert tett. h) A hadifoglyok élelmezése és ruházata A hadifoglyok ellátása a háború elhúzódásával természetesen egyre nagyobb terheket rótt a munkaadókra. A megyékre kiszabott beszolgáltatási kvóta fokozatosan növekedett, a hadsereg nem tudta és nem is kívánta figyelembe venni a mezőgazdaság válságos helyzetét. Az uradalmak ingyenes munkaerőhöz kívántak jutni, az állam azonban az adott körülmények között a hadifoglyok eltartását nem vállalhatta magára. Az 1915. évi 19031/eln. sz. Fm rendelet a hadifoglyok és az azokat kísérő katonák élelmezésének az összegét egyénenként és naponként 1,20 koronában állapította meg.332 A későbbiekben a hadifogolytábor-parancsnokságok, az uradalmak és az ipari üzemek kérelmét következetesen elutasították, arra hivatkoztak, hogy a hadifoglyok munkába állításának semmi esetre sem az a célja, hogy a nagybirtokosokat és a bérlőket ingyen munkaerővel lássák el. így a költségmegtérítés csak azokat a parasztgazdaságokat illette, ahol a családfenntartó és a családtagok katonai szolgálatot teljesítettek. 124
