Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben
segítőként dolgozott és az iparos munkások mellé voltak beosztva. Az erőtakar- mánygyár is olyan bázishelynek számított, ahol sok hadifogoly dolgozott. Természetesen időszakos jelleggel más helyütt is foglalkoztattak nagyobb számmal hadifoglyokat, így a tengeri darálásnál, a búzaszállítánál, a szénlerakodásnál stb. Egy-egy kampány idején több száz vagon szénsalakot és répaszeletet kellett elszállítani, mindez komoly erőfeszítést, nehéz fizikai munkát és magas szintű szervezettséget igényelt. A hadifogoly-foglalkoztatási táblázatból a hadifogoly-fluktuációról is részletes képet nyerhetünk. Az iparos hadifoglyok létszáma hosszabb távon is változatlannak mutatkozott, mert csak a legritkább esetben engedték el azokat, akkor is legfeljebb kölcsönadták a bérletnek, azzal a szándékkal, hogy a nyári munkák idején a cséplésnél gépészeti szakmunkásként dolgozzanak. f) Közegészségügyi viszonyok a hadifoglyoknál A hadifoglyok elhelyezése megfelelő helyiségek hiányában igen sok nehézséget okozott. A rendelet szerint csak olyan épületben lehetett elszállásolni őket, amely minden más épülettől legalább 20 m távolságra volt. A cukorgyárban az egyik szárítottszelet-raktár legnagyobb helyiségét készítették elő a hadifoglyok beszállásolására. A tömeges érkezés azonban arra késztette a gyár vezetőit, hogy az ideiglenes lakóhellyé átalakított szeletraktárat véglegesítsék, sőt a későbbiekben a cukorraktár egy részét is e célra lefoglalják. A helyiség alkalmatlanságát bizonyítja, hogy az ellenőrzést tartó Blum közegészségügyi főfelügyelő még 1918 október elején is azt tapasztalta, hogy a fogolyszállás az előírásoknak nem felel meg, a helyszűke miatt az ágyakat kétemeletesre kellett rakatni. Különösen a kampány idején érződött a helyhiány, amikor is a bérlettől ideiglenesen kölcsönkért foglyokat csak a legnagyobb nehézségek árán tudták elhelyezni. Kladnigg 1918. október 8-án azzal a kéréssel fordult a bérlethez, hogy a hadifoglyoknak Cserben, vagy másutt próbáljanak szállást teremteni, végső esetben azt is elfogadhatónak tartotta, hogy Fészerlakon adjanak alvóhelyet nekik. A cukorgyár és Fészerlak közötti 5 km-es távolságot a hiányosan táplálkozó és a munkától egyébként is megviselt foglyoknak naponta kétszer kellett megtenniük.312 A zsúfolt fogolyszállások, a járványos betegségek gócaivá váltak, nem kímélve a környéken élő vagy dolgozó lakosságot sem. Blum Ödön egészségügyi főfelügyelő jelentéséből megrázó kép rajzolódik ki előttünk, amelyből nemcsak a hadifoglyok, hanem a szerződtetett munkások életkörülményeit és egészségügyi viszonyait is megismerhetjük. Ellenőrzése során meglátogatta a MIR bérlet rácegresi, répási és toponári majorjait, az itt lévő munkások és foglyok között fellépő járvány okait vizsgálva. Rácegresen megállapította, hogy a foglyok elfogadható körülmények között vannak elhelyezve, de a munkások szállása, az egészségügyi követelményeknek nem felel meg. A szerződtetett munkások a szokásnak megfelelően istállókban voltak elhelyezve, „felnőtt, gyermek, beteg és egészséges összezsúfolva . . . a helyiség még fertőtlenítve sem volt”,311 felnőttek és gyermekek szorosan egymás mellett feküdtek a szétszórt szalmán, amelyet sohasem cseréltek és így az a fertőző baktériumok melegágyává vált. A helyiséget nem lehetett eléggé szellőztetni, de villany hiányában világítani sem. Egy-egy helyiségben kb. 80 embert zsúfoltak össze, akik az összes téli és szennyes ruháikat a még szabadon maradt helyeken helyezték el, s ezeknek bűze és szennye a levegőt még jobban fertőzte. A helyiség annyira zsúfolt volt, hogy egy- egy emberre alig jutott 5—6 m3 levegő 20-25 helyett. Rácegresen egy juhakol fé120
