Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben
lében 10 influenzás feküdt, köztük egy halott gyermek, kinek a halál bekövetkezte után más helyiségbe való átviteléről senki sem gondoskodott.114 Az egészségügyi főfelügyelő Répáson és Toponáron is hasonló jelenségeket tapasztalt. A szálláshely a higiénikus követelményeknek nem felelt meg, az ivóvíz szennyezett és élvezhetetlen volt. Bár a munkások és a hadifoglyok elég jól táplálkoztak, ,,de rendkívül piszkos és szennyezett ruhákban jártak”.315 Toponáron a munkáslakásban elhelyezett 80 ember közül 40 volt beteg, s ezek is az egészségesekkel együtt feküdtek. Blum a fenti körülmények megváltoztatását sürgette, többek között kisebb helyiségekben való elszállásolást, amelyekben 25-30 embernél többen nem tartózkodnának és így mindenkire legalább 10—12 m3 levegő jutna. A szennyes és téli ruhát pedig megfelelő külön helyiségben kellene elhelyezni. Minden munkásnak — beleértve a gyermekeket is — két—három hetenként meg kell adni a lehetőséget a fürdésre és biztosítani kell a napi tisztálkodás feltételeit is. A betegeket az egészségesektől haladéktalanul el kell különíteni, a járvány idején az orvos naponként ellenőrizzen, a betegeknek kórházba vagy külön helyiségbe való szállításáról is gondoskodjék. A cukorgyárban két helyiséget szintén zsúfoltnak talált, de a bérlethez képest a foglyok elhelyezését jobbnak tartotta. Végezetül érdemes idézni a jelentésnek záró sorait is, amely szerint ,,a mai elhelyezés mellett még járványra sincs szükség, hogy tömeges megbetegedés lépjen fel”.3111 Szerinte olyan intézkedésekre lenne szükség, amelyek már a megyei egészségügyi hatóságok munkáját igényelnék. A bérlet és általában az uradalmak a szociális juttatásoknál a hadifoglyok és a szerződtetett munkások közé egyenlőségi jelet tettek, a tőkés munkaadó olcsó munkaerőnek tartotta mindkettőt, emberi sorsukra pedig érzéketlenül reagált. A cukorgyár kezdetben a hadifoglyok orvosi kezelését a városi főorvosra bízta, aki a beteg foglyokat lakásán fogadta, szükség esetén azonban a gyárba is kiment, ahol az előírt hatósági egészségügyi szemléket is megtartotta. Minden hadifogoly rendelésért 2 koronát számított fel, amit a gyárvezetés túlságosan soknak tartott és ezért felkérték a gyári munkáscrvost, tekintettel arra, hogy a hadbavonult munkásokat helyettesítik az orosz hadifoglyok, a neki fizetett tiszteletdíj fejében azok gyógykezelését is lássa el. Az orvos azonban kijelentette, csak akkor hajlandó erre, ha a hadifoglyok a vállalati betegsegélyező pénztárnak tagjai lesznek, mivel ő nem gyári orvos, hanem a betegsegélyező pénztár orvosa és fizetéséért csak a vállalati betegsegélyező pénztár tagjait tartozik kezelni. így a hadifoglyokat a vállalati betegsegélyező pénztárba bejelentették. Az igazgató szerint ebből a betegsegélyezőnek csak haszna lehet, mert egy csomó tagot kap és deficitje kisebb lesz. Dr. Gross Viktor gyári orvos látta el a hadifoglyok egészségügyi felügyeletét, gyógyítását. De megyeszerte áldatlan állapotok uralkodtak e téren. Meglepő a számunkra, hogy a törvényhatósági bizottság 1917-ben kérte a földművelésügyi minisztertől, hogy szorgalmazza a Hadügyminisztériumban a hadifogoly-szabályzat azon pontjának megváltoztatását, amely szerint a munkaadó a munkára kiadott hadifoglyot 14 naponként köteles orvosi felügyeletben részesíteni.317 Elegendőnek tartották a hadifoglyok havonkénti megvizsgáltatását is, jóllehet ez évben a megye több helységében már pusztított a járványos betegség. Különösen a Tápiósülyről átvezényelt román internáltak - akik tisztátalanok és tetvesek voltak - terjesztették a kiütéses tífuszt. 1917 március végén Fészerlak pusztán 93 tifuszos román internált terjesztette a járványt, minek következtében 7 uradalmi cseléd és 3 katona is megbetegedett, a halottak száma pedig 10 fő volt.313 A kaposvári cukorgyárban dolgozó orosz hadifoglyok egészségügyi állapotára következtetni tudunk a munkaképtelenek számából. Éppen ezért az 1915-16-os évről elkészítettük az alábbi kimutatásokat.,!la 121
