Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben

Honnan érkeztek? Hová távoztak? Esztergom 96 fő Ostffyasszonyfa 30 fő Ostffyasszonyfa 10 fő Somorja 38 fő MIR bérletek: Sántos 58 fő MIR bérletek: Kaposvári béruradalom 11 fő Rácegres 2 fő Rácegres 27 fő Galambos 2 fő Kaposfüred 9 fő Sántos 2 fő Szentgáloskér 1 fő Kisfalud 27 fő Kaposfüred 25 fő Csót 1 fő Répás 2 fő Kórház 56 fő Lapa 2 fő Kaposvári béruradalom 7 fő Kaposvári Munkabizottság 140 fő Megszökött 126 fő összesen: 459 fő Pozsonyi dinamitgyár 60 fő Spratzen 99 fő Sigmonds herberg 40 fő Kaposvári Munkabizottság 18 fő Csót 2 fő Kórház 1 fő Budapest 1 fő összesen: 434 fő d) Olasz hadifoglyok foglalkoztatása Az olasz hadifoglyok a cukorgyárban zömmel az 1918-as évtől kezdve dolgoz­tak. A 28-as számú táblázatban láthatjuk, hogy az év első felében még csak néhányon, júliustól kezdődően már egyre nagyobb számban érkeztek a fogolytá­borokból, októberben pedig a hadifoglyok többségét már ők alkották. 1917 de­cemberében a Breszt—Litovszkban megindult fegyverszüneti tárgyalásokon már érintették a hadifoglyok kicserélésének a lehetőségét. IV. Károly 1918. május 15-én ratifikálta a breszt—litovszki békeszerződést, ,,de 1918. október 27-én a polgári de­mokratikus forradalom előestéjén még mindig 1178 tiszti és 818 778 legénységi orosz hadifogoly várt elszállításra".290 Az orosz hadifoglyok hazaszállítása eléggé vontatottan történt, a hadifogoly­csere diplomáciai hátterét ezúttal nem ismertetjük, inkább azt a kérdést kívánjuk érinteni, hogy a fogolycserével kapcsolatos béketárgyalások milyen hatást váltot­tak ki a hadifoglyok, illetőleg a munkaadók körében. Az orosz foglyoknál az elé­gedetlenség jelei és a tömeges szökések már a béketárgyalások előtt is mutat­koztak. Kladnigg igazgató szentgáloskéri diósi gazdaságában az orosz hadifog­lyok már 1917 tavaszán is lázongtak arra hivatkozva, „hogy naponként és fejen­ként 60 deka kenyeret kapnak”297, amit ugyan négy—öt ízben kukoricakásával ki­egészítettek, de a hadifoglyok ezt nem tartották kielégítőnek. A cukorgyárban is napirenden volt az elégedetlenség. 1917. szeptember 4-én Kladnigg a központnak az alábbiakat jelentette: „a nálunk dolgozó hadifoglyok most már annyira hasz­nálhatatlanok és megbízhatatlanok, hogy az itteni munkabizottsághoz . . . levelet voltunk ma kénytelenek intézni”.298 Ebben a levélben a renitenskedők ellen a szi­gorú katonai közbelépést sürgeti. A munkaadók 1918 nyarától igyekeztek az orosz hadifoglyoktól megszabadulni, azokat mindenütt olaszokkal kívánták kicserélni. A Cukorgyárosok Országos Egyesülete már 1918. június 18-án értesítette körle­velében a cukorgyárakat, hogy a fogolytáborokban nagyobb számú olasz hadifo­golycsoportok tartózkodnak, akiket a gyárak részére — a minisztériummal kötött 115

Next

/
Oldalképek
Tartalom