Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben
esetben alkalmazható, ha hazai iparos arra nem vállalkozik, a megyei Gazdasági Munkabizottság a hadifoglyokat bevonatta. Az ipari üzemeknek hadifoglyokat a megyei Gazdasági Munkabizottság nem utalhatott ki, hanem közvetlenül a Pozsonyi Katonai Parancsnoksághoz kellett fordulniuk, de a kérvényhez a főispán hozzájárulását is csatolni kellett. Ezt a bizonytalan kimenetelű és hosszadalmasnak tűnő eljárást Kladnigg úgy akarta megkerülni, hogy a bérlettől kért kölcsön hadifoglyokat. Rendelkezésünkre áll a megye területére kiadott hadifoglyokról egy részletes statisztikai kimutatás, amelyből megállapíthatjuk, hogy 1915. július 23-án 135 helységben 7276 hadifogoly nyert elhelyezést.2'” A Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság bérletein is dolgoztak már orosz hadifoglyok: Kaposvári béruradalomban 500 fő Pa to n 50 fő Mezőcsokonyán 30 fő Szilvásszentmártonban 30 fő Toponáron 100 fő Kaposfüreden 50 fő összesen: 760 fő A munkaadók között ipari üzemek és kereskedelmi cégek ekkor még nem szerepeltek. Az agrárius érdekeket képviselő megyei Gazdasági Munkabizottság nyilvánvalóan mindent elkövetett, hogy a szűkre szabott hadifogoly kontingensből elsődlegesen az uradalmak, illetőleg a nagyobb parasztgazdaságok igényeit elégítsék ki. Egy évvel később, 1916 tavaszán a megyében már több ipari vállalatnál is alkalmaztak hadifogoly munkásokat. A kaposvári rendőrkapitány 1916. március 20-i jelentése szerint a cukorgyárban 107, a városnál 74, a Bók és társai szállítónál 9 orosz hadifogoly dolgozott. De a megyében másutt is voltak hadifoglyok, így a kiüti Balaton Halászati Részvénytársaságnál 54, a lábodi keményítő gyárban 29, a marcali Kozmanith bőrgyárban 10, a barcsi fűrészgyárban 40, Drávaapátfalván Kremzir Mór szeszgyárában 10, Somogytarnócán gróf Széchenyi Antal és Frigyes szeszgyárában pedig 3 hadifoglyot alkalmaztak.2',,' A kaposvári cukorgyárban dolgozó hadifoglyok életviszonyát a létszámkimutatási és a bérfizetési lajstromokból rekonstruálhatjuk, de számunkra a központnak küldött jelentések mondanak a legtöbbet. Ezekből megismerhetjük a hadifogolyfluktuációt, a bér- és az egészségügyi viszonyokat és a termelésben elfoglalt helyüket. A katonai behívásokkal párhuzamosan a hadifogoly munka jelentősége egyre fokozódott és 1916-tól a cukorgyárban már az ő munkájuk határozta meg a termelés mennyiségét és minőségét. Teljes pontossággal nem tudtuk megállapítani azt, hogy az első hadifogoly csoport mikor érkezett a gyárba, ugyanis a bérfizetési lajstrom 1915. szeptember 27-től ad csak bizonyos tájékoztatást, amit minden bizonnyal később állítottak össze, hiszen a bejegyzett 197 hadifogoly érkezése néhány héttel ezt megelőzte, és időközben közülük többen már el is távoztak. Kladnigg Alajos 1915. július 19-i jelentéséből tudjuk, hogy hadifogoly munkásokat ekkor még nem alkalmaztak, mert miként ő írta, „hiába kérnénk orosz hadifoglyokat, mert csak gazdaságoknak adnak ki”.211' A hadifogoly-szerzésnek kétféle lehetőségét látta. Részint sürgette a központot, hogy a Hadügyminisztériumban mindenféleképpen kíséreljék meg a hadifoglyok kihelyezését, másrészt javasolta, hogy a bérlettől vegyenek át 200 hadifoglyot a gyár részére. A Cukorgyárosok Országos Egyesülete a második lehetőséget szorgalmazta. Azzal bíztatta az igazga107
