Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben
tót, hogy októberben, amikor ténylegesen szüksége lesz munkaerőre, a mezőgazdaságban felszabaduló nagyobb számú hadifogoly-csoportot kaphat. Sőt a bérletnél lévő 760 fogoly egy részét már az aratás befejeztével megszerezhetné. Az átutalást könnyen megoldhatnák, mivel a foglyokat a saját vállalatához tartozó cukorgyárnak engednék át, ami nem lenne jogszabály ellenes. A javaslatnak megfelelően Kladnigg a bérlethez fordult, s a cukorszállításhoz és egyéb előkészületi munkához 20, a kampány idejére pedig 200 hadifoglyot kért. A bérlet közölte, hogy az aratási munkák befejeztével a kért 20 foglyot a gyár rendelkezésére bocsátja, az utóbbi kérésnek azonban nem tud eleget tenni, mivel az őszi répaszedésnél minden emberére szüksége lesz. A központ ezután javasolta: a Pozsonyi Katonai Parancsnokságnál kérelmezze a szükséges hadifogoly-létszámot, egyúttal jelezte, hogy a nagyszombati gyár és más cukorgyárak kérelmeikre bíztató választ kaptak. A kérelemben feltétlenül hivatkozzon a cukorrépa-betakarítás nemzetgazdasági jelentőségére és általában a mezőgazdasági munka jellegét hangsúlyozza, „mert tisztán ipari munkára foglyot mint tudják a katonai hatóság most nem engedélyezett. Nagyon valószínűnek tartjuk, hogy szeptember végére elég fogoly szabadul fel a gazdaságokban és a kérelmezett foglyokat meg is kaphatják.”21’’'' Pozsonyból a 300 hadifogoly igénylésére nemleges válasz érkezett, így az igazgató a Honvédelmi Minisztériumnál kísérletezett, de egyúttal a központot is kérte, hogy a budapesti Állami Munkásközvetítő Hivataltól szeptember végére 400 munkást biztosítson: lakatosokat, kovácsokat, asztalosokat, bognárokat, bádogosokat és lehetőség szerint már a cukorgyári munkában jártas embereket.2*’9 A Munkáskövetítő Intézet azonban nem teljesítette a kérést. Kladnigg 1915. augusztus 21-én ismét a központ segítségét kérte, hangsúlyozva, hogy lehetőleg minél több olyan foglyot adjanak számára, „akik a polgári életben cukorgyári munkások, azon kívül kérik a lakatosokat, kőműveseket és kazánfűtőket”.270 A szeptember 6-án érkezett válaszból megtudjuk, hogy a központ Körmendi cégvezetőt Pozsonyba küldte, sikerült neki Vas megyéből 50, a milowitzi fogolytáborból pedig 160 hadifoglyot kiutaltatnia. A további kilátások azonban nem elég reménytkeltőek - miként azt írták -, mert Pozsonyban, Bécsben és a Hadügyminisztériumban is azt hangsúlyozták, hogy „600 000 fogoly ki lévén adva, s miután abból vissza igen keveset adnak, mert a gazdák az őszi munkákra megtartják a jónak bizonyult olcsó munkaerőt, újabb kiadható foglyokra nem lévén kilátás . . .”2'' Majd közölték azt is, hogy a foglyok között aligha találnak kézműveseket, mert azokat már kiadták a katonai üzemeknek és a hadfelszerelési gyáraknak. Az igazgató kezdetben 200 hadifogoly kérelmezését tervezte, de tekintettel arra, hogy nehéz megkapni a foglyokat és a munkások közül is egyre többen teljesítenek katonai szolgálatot, végül is 300 embert kért, amelyből azonban csak 197-et utaltak ki. A mezőhegyesi cukorgyár 1915 őszén a kaposvári cukorgyártól hadifoglyok és szakképzett munkások átengedését kérte. Kladnigg a feleslegessé vált 50 hadifoglyot felajánlotta, a szakképzett és egyéb munkások toborzását azonban rej ménytelennek tartotta, mert szerinte „ezek az emberek nem mennek messzebb munkára, mint ahova valamelyik családtag naponta ételt vihet nekik, tehát csak a közeibe”.2'2 A központ szerint a feleslegessé vált hadifoglyokat semmiképpen sem szabad a fogolytáborba visszaküldeni, inkább a téli hónapokban is foglalkoztassák őket, hogy a kora tavasszal tervbe vett gazdasági vasút kiépítését teljes erővel megkezdhessék. így a kaposvári béruradalom területei - Galambos, Kaposfüred, Aszaló, Répás, Rácegres répatáblái a hozzá tartozó helyiérdekű vasutak és a gazdasági vasút révén közvetlen összeköttetést kapnak. A gazdasági vasút jelezte a cukorrépa-terület jelentős növekedését, a háborús viszonyok közepette ugyanis a cu108