Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben

zárása miatt - a répaszállításokat nem lehet megkezdeni. Kérte a katonai szállító parancsnokságtól a forgalmi korlátozások megszüntetését, ezek a korlátozások a déli vasút vonalain igen gyakoriak voltak.

1915-ben a gyár alkalmazottai közül egyre többen teljesítettek katonai szolgálatot, mindez érzékeny veszteséget jelentett. A répaszállítási nehézségek miatt pedig 1915-ben a kampányt két hétig szüneteltették. A kiesett munkaerő pótlására Árvái répafelügyelőt 1916 januárjában a Felvidékre és még ez év kora tavaszán Vas megyébe küldték munkások szerződtetésére. 500 munkást sikerült biztosítania a MIR kaposvári béruradalma számára. A cukorgyár részére azonban nem tudott munkásokat toborozni, mert amint írta „munkást Vas megyében most már semmi pénzért sem lehet kapni”.256 Ezért a katonai felmentéseket továbbra is szorgalmazniuk kellett, hogy legalább a tapasztalt régi munkásokat megtartsák. A Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesületének 1916. február 18-i bizalmas körlevele szerint a kereskedelemügyi és a honvédelmi miniszter megállapodtak abban, hogy azok a kereskedelmi és ipari vállalatok, amelyek az alkalmazottaik felmentésére irányuló kérvényt már benyújtották, annak elintézéséig — a főszolgabíró, illetőleg a polgármester engedélyezésével — munkásaikat visszatarthatták.

A központ azonban 1916. május 12-én közölte, hogy a felmentésekhez a minisztérium nem járult hozzá, ezért azt javasolta, hogy ismételten a polgármesteri hivatalnál kíséreljék meg a felmentések jóváhagyását. A Kereskedelemügyi Minisztérium valóban egyre szigorúbban bírálta el a kérelmeket. Az igazgatóság nem véletlenül utasította az igazgatót arra, hogy ,,a jövőben csakis elkerülhetetlen esetekben kérjék alkalmazottaik felmentését, mert ellenkező esetben lejáratjuk magunkat a minisztériumnál”.2'"

Ktadnigg Alajos 1916. augusztus 6-i jelentésében a jövőt illetően igen pesszimistán nyilatkozott. „Nagyon kétes, hogy az .üzemre’ képesek leszünk-e olyan munkaerőt összehozni, amely elegendő legyen. Tudnánk ugyan munkásokat toborozni, de csak az esetben, ha azoknak a felmentését biztosítják.”238 Biztató választ nem kapott, csupán azt javasolták, hogy 42-50 éves embereket szerződtessen, akiknek már nem kell katonai szolgálatot teljesíteniük.

A cukorgyár alkalmazottairól készült létszámkimutatások az 1916. évből rendelkezésünkre állnak, ezekből megállapíthatjuk a munkaerő alakulását. Közülük az 1916. július 29-i kimutatást ismertetjük.236

26. táblázat

A cukorgyár alkalmazottainak létszámkimutatása 1916. július 29-én:

Háború előtti létszám

Bevonult

Jelenlegi

létszám

Felmentett

Igazgató:

1

—

1

—

Műszaki tisztviselők:

cukormester

2

2

—

—

műszaki segéd

2

2

—

—

vegyész

2

—

2

Adminisztratív tisztviselők:

irodafőnök

1

—

—

—

irodatisztek

6

3

3

2

cukor- és anyagraktárnak

1

1

—

—

mázsamester

1

—

1

—

térmester

1

—

1

1

répafelügyelő

3

1

2

—

104