Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben

Háború előtti létszám

Bevonult

Jelenlegi

létszám

Felmentett

üzemi alkalmazottak:

főzök

6

___

6

1

k

ezelők

4

2

2

2

diffúzió előmunkás

2

2

—

—

lepárló állomásfőző

2

2

—

—

előmunkás

16

6

10

10

főgépész

1

—

1

—

algépész

7

1

6

3

főfűtő

3

—

2

2

Karbantartási személyzet:

kovács mester

5

3

3

2

rézműves

1

—

1

—

asztalos

2

—

2

—

ácspallér

1

—

1

—

bádogos

1

1

1

1

géplakatos

11

7

5

1

villanyos segítő

2

1

1

—

munkások (férfi)

619

2

94

14

Amint láthatjuk, a műszaki tisztviselők száma a minimálisra csökkent, de a karbantartási személyzet is sürgős pótlásra szorult. Az „üzemi alkalmazottak” közül viszonylag többet felmentettek, ami érthető, mivel azok a kampány alatt speciális, hosszú gyakorlatot és szakértelmet kívánó munkafolyamatokat végeztek és pótlásukról nem lehetett egyik napról a másikra gondoskodni. Ugyanakkor szembetűnő, hogy a háború előtt alkalmazott ideiglenes munkásoknak csupán 15%-a állt rendelkezésre, közülük mentették fel a legkevesebbet. Az 1916. október 14-i létszámkimutatás szerint a munkások száma 94-ről 145 főre növekedett, de a kampányban a nehezen pótolható szakemberek száma tovább csökkent.-1’0

Az 1917. évi kampány előkészületi munkálatainál a munkaerőhiány még hatványozottabban jelentkezett, nemcsak a cukorgyárban, hanem a cukorrépát termelő uradalmakban is. 1916 decemberében a kaposvári bérlet egyik tisztviselője 1200 vándormunkás szerződtetése végett a Felvidékre utazott. Az igazgatóság vándormunkás csapatokkal kívánta biztosítani munkaerő-szükségletét. Kladnigg az igazgatóság véleményével egyetértve egyelőre 300 vándormunkás szerződtetését kérte.

A Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesülete 1917. február 22-i körlevelében részletesen ismertette a katonai felmentések további lehetőségeit. Eszerint a kereskedelemügyi miniszter értesítette az egyesületet, hogy a honvédelmi és a hadügyminiszter felhatalmazta az I. fokú közigazgatósági hatóságokat, hogy a sorozásokon alkalmasnak talált, de felmentésre javaslatba hozott népfelkelők — az esetben, ha bevonulásuk a közérdek nagyfokú hátrányára lenne — a felmentés elintézéséig polgári foglalkozásukban maradhatnak. Ez az ideiglenes engedély legfeljebb 6 hétre szólhat, de egy ízben - négy hétre - meg lehet azt hosszabbítani. A kaposvári cukorgyár felhasználva a lehetőséget, most már nemcsak a központ útján próbálta a felmentéseket jóváhagyatni, hanem a polgármesteri hivatal támogatását is igénybe vette.

A cukorgyár igazgatóját a bizonytalan kimenetelű felmentési kérelmek és a már krónikussá vált munkaerőhiány egyre jobban nyugtalanította. „Most már legnagyobb veszedelem volna ránk nézve, ha felmentett embereink egy részét behívnák”, írta a központnak 1917 nyarán.-1'1 A munkások jó része ekkor már katonai szolgálatot teljesített, az otthon maradottak közül sokat fegyver nélküli népfelkelő

105