Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben

arra hivatkozva, hogy már eddig is csak rendkívüli erőfeszítésekkel végezhették el a legszükségesebb munkákat, a további veszteség lehetetlenné tenné, hogy 1915-ben ,,üzemet” tartsanak. A központ válaszában sajnálkozva közölte, hogy a mesteremberek felmentését kilátástalannak tartja, mivel zömmel olyan gyárakba rendelik őket, ahol a hadvezetés tömeges megrendeléseit teljesítik. Ennek ellenére a Honvédelmi Minisztériumban megteszik a szükséges lépéseket, de a munkaerő pótlásáról elsősorban a gyárvezetésnek kell gondoskodnia. Ez pedig semmiképpen sem látszott könnyű feladatnak, mive! ,,a kaposvári munkásoknak mintegy 70%-a teljesít harctéri szolgálatot” - írta a ..Somogyvármegye”.251 A táviratok és a kérelmek tömegéből értesülhetünk arról, hogy a gyár csekély munkáslétszámából egyre gyakrabban, szinte tucatjával vittek el munkásokat, elsősorban utak és vasutak építéséhez.

A cukorgyár vezetői a polgármesteri hivataltól is kérelmezték munkásaik hadimunka alóli felmentését. A polgármester azonban kijelentette: szívesen eleget tenne a kérésnek, sajnos azonban nem áll módjában teljesítenie azt, mert a hadimunkára kijelölt személyek száma igen jelentős. Mégis mindent elkövet azért, hogy a cukorgyár munkásai közül minél kevesebbet vegyenek igénybe. A polgár- mester szerint Kaposvárról több mint 3000 embert vittek el és ha az egész vármegyére még 1000 embert kirónak, ebből 200-at Kaposvárnak kell kiállítani, s ennek már nem tud eleget tenni.252 Kladnigg ismételten jelezte a központnak, hogy már csak a régi begyakorolt előmunkások és mesteremberek állnak a rendelkezésére, s ,,ha ezek közül többet elvisznek, akkor egyáltalán nem leszünk képesek az »üzemet« előkészíteni”.2’3 Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a hadimunkára való berendelés súlyos szociális következményekkel is járhat, mert a bevonult munkások csak napi 3 koronát és ebédet kapnak, így családjaiknak semmit sem tudnak hazaküldeni.254

A katonai felmentéseknél 1915 folyamán egyre nagyobb nehézségek mutatkoztak. A központ 1915 márciusában közölte a kereskedelmi miniszter véleményét, amely szerint további kérelmeket ne nyújtsanak be, mivel azok kedvező elintézése ma már úgyszólván alig lehetséges. Az előkészületi munkálatoknál — írta Kladnigg — rendes körülmények között 350 munkás szokott dolgozni, ,,az idén csak 230 emberünk van, ennek is nagy része nő és gyerek”.255 A gondokat még csak tetézte, hogy a korábbi szokásoknak megfelelően a munkások egy része nyári aratási munkálatokra ment. A munkaerőgondot átmenetileg enyhítették ugyan azzal, hogy a kaposvári állomásparancsnokság 40 katona munkást kiutalt a gyár számára, így a gyár területén veszteglő vagonokat szabaddá tehették. A termelési nehézségeket azonban a rendszertelenül juttatott ideiglenes katonamunkásokkal nem oldhatták meg, a képzett és tapasztalt munkásokat nem pótolhatták. A gyár vezetői a felmentési kérelmekben a továbbiakban arra is hivatkoztak, hogy a katonaság részére nagy mennyiségű denaturált cukrot állítanak elő, de egyúttal rámutattak azokra a következményekre is, amely az egész vidéket érné, ha a gyár, előkészítés hiányában az ,,üzemét” nem tudná megkezdeni. A központ a Kereskedelmi Minisztériumra hivatkozva csak olyan ígéretet tett, hogy a 43 és 50 évesek korosztályába tartozó alkalmazottak felmentését szorgalmazza. A cukorgyár igazgatója 1915. szeptember 28-án úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a felfogadott munkások majd rendelkezésére állnak, október 2-án hozzákezdenek a répa feldolgozásához, amely várhatóan november 30-ig tart. Ha azonban a répaátvétel vagy a szállítás akadozik, akkor vagy lassabban dolgoznak, vagy pedig a gyártásban szüneteket tartanak. Az igazgató az 1915. szeptember 22-i jelentésében írta, hogy Babócsa és Vízvár állomásairól - a vasútvonalnak a polgári forgalomtól való el103