Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben
szolgáltatott a gyár vezetőinek, közölve az eladósodott, pénzszűkében levő nagy- birtokosok és bérlők neveit, azzal a szándékkal, hogy esetleg kölcsönökkel lehetne őket a cukorrépa termesztésére ösztönözni. Az igazgatóság ugyanakkor ellenezte ezeknek a gazdaságoknak egy-két évre való bérbevételét „éppen az abnormis magas élőállat-árakra való tekintettel".243 A hosszabb távú bérlet azonban az állattenyésztés konjunktúrája, valamint a cukorrépa-terület csökkenése miatt kifizetődőnek látszott és szükséges is volt. Nyilvánvalóan ez ösztönözte a MIR igazgatóságát arra, hogy 1917-ben 25 évre bérbe vegye az 1800 holdas patosfai gazdaságot,244 egy évvel később pedig hasonló időtartamra Inkey báró bogáti gazdaságát is.245 A bérletek átvétele és a részvénytársaság érdekeinek megfelelő termelési profil kialakítása azonban nem volt zökkenőmentes, mivel a cukorrépa-termesztéshez szükséges igaerővel itt nem rendelkeztek. A megfelelő takarmány és a fogateszközök hiánya miatt az állat- állomány beszerzése időt és főleg újabb anyagi befektetést igényelt, így e bérletek csak hosszabb távon jelenthettek megoldást. A cukorrépa termesztésére már az 1910-es évek elején jelentkező, a világháborút követően pedig elmélyülő cukoripar válsága is kedvezőtlenül hatott. A háborút megelőző években a cukoripar termékének egy része nyerscukorból állott, amelynek piaca csaknem kizárólagosan Anglia volt. A piac hiányában felhalmozott és eladatlan cukortól most csak úgy tudtak megszabadulni, hogy nemcsak a szeszgyárakkal dolgoztatták fel azt, hanem a nagybirtok-üzemekben állatok etetésére is felhasználták. így mesterségesen sikerült ugyan a cukor árát felemelni, azonban távlatokban ez a megoldás nem látszott megnyugtatónak, de a cukoripar növekvő igényeivel sem volt összhangban. Mindezek a tényezők országosan és Délkelet-Dunántúlon is befolyásolták a cukorrépa termesztését. 2. Hadifoglyok az első világháború idején a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság Kaposvári Cukorgyárában és béruradalmában a) A katonai mozgósítás következménye a MIR Kaposvári Cukorgyárában és béruradalmában A katonai mozgósítást követő behívások a MIR Kaposvári Cukorgyárát és béruradalmát is igen érzékenyen érintették. A háború kitörésekor az évi karbantartási és az előkészületi munkálatokat még nem fejezték be, a béruradalomban pedig a cukorrépa megmunkálása, szedése és szállítása a váratlanul előállott munkaerőhiányban nem látszott biztosítottnak. A katonai felmentések érdekében gyors intézkedéseket tettek, hivatkozva arra, hogy a cukor nemzetgazdaságilag igen fontos termék, következésképpen a cukorgyárakat a hadigazdálkodás idején bizonyos kedvezményekben, megkülönböztetett előnyökben kell részesíteni. A MIR igazgatósága a katonai felmentéseket központilag szervezte, utasítva a cukorgyárak igazgatóit, hogy a felmentési kérelmeket a központba küldjék, ahonnan azokat a Cukorgyárosok Országos Egyesületéhez továbbították. Az egyesület keretén belül működő felmentési bizottság, mérlegelve az egyes cukorgyárak adottságait, szükségleteit és lehetőségeit jóváhagyta, illetve módosította a kérelmeket, majd a Kereskedelemügyi Minisztériumhoz továbbította, amelyekről végül is a Honvédelmi Minisztériumban döntöttek. Kladnigg Alajos, a kaposvári cukorgyár 101
