Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben
OMGE 1916 tavaszán körlevélben szólította fel a nagybirtok-üzemek tulajdonosait a cukorrépa termesztésére.237 A Somogy megyei Gazdasági Egyesület hasonlóképpen azon fáradozott, hogy a kaposvári cukorgyárnak segítséget nyújtson. Mindezek ellenére a cukorgyárak csak minimális eredményeket értek el, a befektetett energia nem volt arányban a szerződtetett területekkel. A nehézségek és a gondok sokkal súlyosabbak voltak annál, hogy pusztán agitációval és szervezéssel eredményt lehetett volna elérni. Olyan répatermesztő bázisgazdaságok, mint a mernyei Piarista Custodiatus, amelyben 1914-ben még 558 kát. hold cukorrépát termesztettek, szinte egyik napról a másikra mondta fel szerződésbeli kötelezettségeit, a gyárvezetés hiába próbálta különböző engedményekkel megnyerni az uradalom vezetőit a további termelésre. Pedig ez a nagybirtok-üzem a nehézségeket tekintve nem is tartozott a legrosszabbak közé, mivel az uradalomnak 18 km gazdasági vasútja is volt, a cukorgyár által felajánlott munkásszerződések alapján pedig kát. holdanként 0,7 személy állt az uradalom rendelkezésére, amely munkaerő viszont kevésnek látszott.238 A háborús bizonytalanság, a jövőtől való félelem a gazdaságok vezetőit és szakembereit egyaránt arra inspirálták, hogy adott körülmények között csak a minimális kockázatot vállalják. Kladnigg jelezte is ez irányú észrevételét az igazgatóságnak és közölte, hogy „sajnos a kormányrendelet által megállapított rendkívül magas répaár dacára hihetetlen nehézségekkel kell megküzdenünk”.239 Ugyanakkor sokan selejtes magot vásároltak és szerződésen kívül szándékoztak cukorrépát termelni a szeszgyáraknak, lényegesen magasabb árakat számítva. A zágrábi és a nagykanizsai pótkávégyárak ugyancsak — nem is eredménytelenül — több uradalomnak tettek ajánlatot a cikória termesztésére, 100 kg-ként 14 koronát ígérve nekik. A pótkávégyárak tehát újból versenytársként jelentkeztek, amely egyrészt a cukorrépa-terület csökkentését idézte elő, másrészt pedig a termelők — éppen a takarmány elvesztése miatt — több melaszt és szeletet követeltek.240 A kormány kénytelen volt 1916 elején a cukoripar védelmében rendeletileg korlátozni a szeszgyárak és a pótkávégyárak tevékenységét. Az engedélyezett kontingensen felül több cukorrépát nem dolgozhattak fel. Azonban sem a kormánynak, sem pedig a cukorgyáraknak nem volt elég erejük ahhoz, hogy megakadályozzák a takarmánygondokkal küszködő gazdaságoknak, hogy a megtermelt cukorrépa tetemes részét az állatok etetésére használják fel.241 A rossz időjárás következtében mutatkozó takarmányhiány, különösen 1917-ben veszélyeztette a cukorgyárak répafeldolgozását, A takarmányrépa ára ugyanis olyan magasra emelkedett, hogy a termelők a cukorrépa egy részét visszatartották az állatállománynak, vagy pedig spekulációs céllal kívánták azt értékesíteni. A répatermelési felügyelők hiába jelentették a visszaéléseket, a gyár vezetői tehetetlenek voltak. Több termelőnél gyanították a visszaélést, de miként azt írták: ,,ezt bizonyítani nem tudjuk és alig hisszük, hogy valamely actiónak eredménye lenne . Persze a nagybirtok-üzemek képzettebb szakemberei felismerték a cukorrépatermesztés túlzott mellőzésének a veszélyeit is, így többek között sokaknak kellett tapasztalniuk, hogy az aránytalanul kicsiny cukorrépa-terület nem illeszthető be eredményesen a vetésforgóba, de a takarmányszükségletet sem lehet így kielégíteni, márpedig az egyre növekvő élőállat-árak, az iparinövény-termesztés és az állattenyésztés összehangoltabb tervezését igényelték. A Hitelbank a kaposvári cukorgyár segítségére sietve hasznos információkat 100
