Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)

Utószó helyett: Poldesz Albert: Visszaemlékezéseim az 1956-os kaposvári forradalmi eseményekre

Feleségem 1960 áprilisáig, első gyermekünk, Albert születéséig dolgozik a Pátriánál. Utána otthon marad, a családnak, és a gyermeknevelésnek szenteli életét. 1962-ben születik második gyermekünk, Márta. A cégen belül én „öröklőm” feleségem funkcióját, amit azonban legjobb igyekezetem ellenére sem tudtam olyan jól betölteni, mint ő. 1961-ben vezeti be a cég, csaknem az elsők között Baselban, első computerrendszerét, amely­nek előkészítésénél, szervezésénél és programirozásánál nemsokára vezető szerephez jutok. Ezzel kezdődik el tulajdonképpen hivatali felemelkedésem, melyet később akár szép karriernek is mondhatunk. 1961 tavaszán munkaadóm hozzájárulásával beiratkozok a Baseli Egye­tem közgazdasági szakára. Szabadon látogathattam az előadásokat, de az ak­kor még érvényes heti 48 órát le kellett dolgoznom. Szerencsére a programozá­si munkákat hazavihettem, így feleségem önfeláldozó segítségével 1967-ben negyvenkét évesen megszereztem a közgazdasági diplomát. Nehezek, küzdelmesek voltak ezek az évek. A családi kör melegsége volt a forrás, amelyből erőt merítettem. Önfeláldozó feleségem és két gyermekem nélkül soha sem érhettem volna el ennyit. 1970- ben Basel polgárai lettünk. A svájci polgárjogot elsősorban valame­lyik községben, városban nyeri el az ember, és csak utána és általa lesz svájci állampolgár. Ez a szoros kötődés a szülőfaluhoz, városhoz, vagy a befogadó kö­zösséghez képezi a svájci demokrácia egyik erősségét. 1971- ben a szintén Baselban székelő PAX Biztosító Társaság meghívására állást változtatok. Barátságban és jó egyetértésben válók meg első munka­adómtól, akinek oly sokat köszönhetek. A PAX-nál először a Computer részleget vezetem. Majd gyors egymás­utánban veszem át további osztályok, így a külföldi üzletrész vezetését, vagy felügyeletét is. Kibővült munkakörömnek és felelősségemnek megfelelően gyorsan haladok a vállalati rangfokozat létráján. Az igazgatói hierarchia 5 fo­kozatán felfelé haladva, végül mint a cég vezérigazgatója megyek 1990 végén nyugdíjba. Szerencse, megbízható, becsületes munka, állandó továbbképzés, a svájci kollégák és főnökeim toleranciája, nem utolsó sorban a feleségem által terem­tett családi fészek melegsége tették lehetővé ezt a svájci szemmel is szépnek mondható karriert. Életünkre fiunk, Albert 1980 karácsonyán baleset következtében bekövet­kezett halála vetett soha el nem múló árnyékot. Ettől kezdve visszavonultabban élünk. A Baseli Magyar Egyesületben is lemondok vezetőségi tisztségemről. Szervezkedés, politikai aktivitás Basel, Svájc egyetlen kizárólagosan városkantona az északnyugati Né­met- és Franciaországgal határos hármas határnál fekszik. Lakossága a kül­városok nélkül 200 000 körül mozog. Ebből csupán 42% baseli polgár. A más illetőségű svájci állampolgárok arányszáma 35%, a külföldieké pedig 25% kö­rül mozog. A svájci polgárok 50%-a református, kb. 45%-a pedig katolikus. A határ annyira nyitott, hogy az elszásziak (francia) és a németek ezrei jönnek át reggelenként munkahelyükre Baselba és térnek este ismét vissza. A külföldiek magas arányszáma nem okoz különösebb feszültséget. 402

Next

/
Oldalképek
Tartalom