Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
III. fejezet: A forradalom leverése és utórezdülései, megtorlása és meghamisítása
tott feléje, efféléket: „tegnap mégjobb színben volt, ma nagyon sápadt. Vegye le a kokárdát a melléről nem méltó rá. Mondjon le.” Tóth István arra hivatkozott, hogy O választott személy, másnap ül össze a pártbizottság és ekkor meg fog történni a leváltás. Tömeg azonban a követelésétől nem állt el. A néptömeget Kun Szabó nevű újságíró irányította, aki azonban zsebretett kézzel cigarettával a szájában, nyegle modorban beszélt a tömeghez. Közben Tóth István mellett a tömeg felismerte Hidas István (helyesen: Mihály) AVH. parancsnokot, mire követelték annak azonnali letartóztatását. Száraz Pál őrnagy, aki a forradalmi tanácsnak is tagja volt, és a helyszínen tartózkodott, ajánlkozott, hogy Hidast letartóztatja és elkíséri a laktanyába. Ez meg is történt. Még amikor Kun Szabó beszélt a tömeghez már hangot adtak a tömegből annak a kívánalomnak, hogy a pártbizottság dolgozóit vigyék a börtönbe. Vádlott látva, hogy Kun Szabó milyen nyeglén viselkedik a tömeg előtt, oda ment hozzá és mondotta neki, hogy nem lehet ilyen tiszteletlenül a tömeggel beszélni, ha szól a tömeghez tisztességes hangot használjon, vegye ki kezét a zsebéből, és vegye ki szájából a cigarettát. A vádlottat eme magatartása miatt a tömeg megéljenezte és azt követelte a tömeg, hogy most már vádlott szóljon hozzájuk. Vádlott ekkor szólni kezdett és elmondotta bemutatkozás után, hogy Pécsről jött, ő a népet képviseli és a nép kívánsága pedig az, hogy a pártbizottság dolgozóit vigyék a börtönbe és börtönözzék be őket. Ott biztos helyen vannak, majd a bíróság ki fogja vizsgálni ügyüket és ítélkezni fog felettük. Természetesen vádlott nemcsak egy alkalommal beszélt, hanem a tömegnek az állandó hangoskodásai közben adódó szünetekben tette meg kijelentéseit. A tömegből állandó kiabálások hangzottak vádlott felé, aki az egyes bekiabált kijelentéseket a tömeg többi része felé továbbította a tömegnek, a tömegnek a befolyása alá került, de maga is irányítani tudta, és irányította is a tömegnek a hangulatát. Tóth István ismételten kijött a pártbizottság épületéből, bejelentette, hogy lemondott a pártbizottság, ezzel a tömeg azonban már nem elégedett meg. A pártbizottság épülete és a vádlott között Száraz Pál őrnagy szinte közvetítő szerepet töltött be, állandóan járt ki-be az épületbe. Amikor már elhatározott tény volt, hogy a pártbizottság munkatársait a börtönbe kísérik, hisz ekkor már az épületet is a forradalmi bizottság elnöke és a bizottság átvette, ismét kijött Száraz őrnagy és a tömeghez akart szólni, aki azonban nem hallgatta őt meg. Ekkor eme kérelmét vádlotthoz intézte, aki felhívta a tömeget, hogy engedjen utat az elvonuló pártbizottsági dolgozóknak, akik gyalog fognak a börtönbe menni, ugyanakkor felhívta a tömeget arra is, hogy tartózkodjanak mindenféle egyéni túlkapástól, senkit ne bántalmazzanak, majd a börtönben kivizsgálják az ügyüket. Még a börtönbe való elvitel előtt szó volt arról, hogy gépkocsin vigyék be a letartóztatottakat, vagy gyalog menjenek. A tömeghangulat azonban, de vádlott felszólalása is amellett volt, hogy a letartóztatottak gyalog menjenek. Ezután a letartóztatott személyeket a börtönbe kísérték, miközben Tóth Istvánt a pártbizottság első titkárát többen leköpdösték. A börtönbe való érkezés után, mely úgy d. u. 1/2 3 óra körül lehetett vádlott ismét szólt a tömeghez, fölállva egy téglarakásra. Itt kifejtette abbeli nézetét, hogy a börtönőrséget megbízható emberekkel meg kell erősíteni, nehogy elengedjék a letartóztatottakat. Vádlott a helyszínen kinevezte börtön parancsnokának Milodánovics Pétert, aki korábban a börtön igazgatója volt és felszólította a tömeget, hogy önként jelentkezzenek nemzetőri szolgálatra. A tömegből jelentkezett is mintegy 25 fő, akik a börtönbe bementek. Másnap a forradalmi nemzeti bizottság Milodánovics Pétert fogházigazgatónak kinevezte. Miután 332
