Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)

III. fejezet: A forradalom leverése és utórezdülései, megtorlása és meghamisítása

az így szervezett őrség, amelyik önmagát bent a börtönben fegyverezte csupán fel, a börtönbe bement, vádlott felszólította a tömeget, hogy folytassák tovább a tisztogatási munkát, menjenek a megyei tanácshoz. A megyei tanács erkélyén vádlott szólt a tömeghez, ahol nézeteltérése volt valakivel, majd eltávozott a tömeggel együtt a kommendánsi hivatal elé. A kommendánsi hivatal előtt előbb fiatal diákok jelentek meg és közölték a katonákkal, hogy a Szepesi századosért jöttek. Később megérkezett a tömeg, körülvette az épületet és követelte Szepesi kiadását. Itt is szólt a néphez és azt hangoztatta vádlott, hogyha olyan a kommendáns, aki nem megbízható, le kell váltani, van nekünk még régi katonánk, aki ezt a feladatot eltudja látni. Valter János hadnagy kiment az épületből és kérdezte a vádlottól, hogy mi a bűne Szepesinek, miért akarják elvinni, mire a tömegből kiabáltak a hadnagynak: az egyik, hogy nekem golyót ígért, a másik azt, hogy leköpte, a harmadik, hogy bitófát állíttatott, maga a vádlott azonban a kérdésre egyáltalán nem válaszolt, minthogy Szepesit nem is ismerte. Szepesi századost Csiszár százados hozta ki ezután az épületből és megindultak a tömeg között nyitott űtvonalon. Vádlott nem ment velük, viszont Szepesit a tömeg bántalmazni kezdte, megrúgták, megütötték, leköp- dösték, míg végül futva a börtönbe érkezett. Vádlott ezután a kommendánsi hivataltól eltávozott.

Este a megyei tanács nagytermében tartotta ülését a forradalmi bizottság és ezt megelőzőleg felvetődött az a kérdés, hogy az eddig megválasztott tagok nem mind méltók arra, hogy a tanácsnak tagja legyen. E tömegkivánalomnak ugyancsak vádlott volt, aki hangot adott és a megyeház erkélyéről az összegyűlt tömeg előtt követelte, hogy olvassák fel az az napi újságban megjelent forradalmi bizottság intézőbizottságának névsorát és a tömeg egyénenkénti szavazással bírálja el, hogy méltó-e az illető a tagságra, vagy nem. Vádlott e magatartását kifogásolta Poldesz Albert, aki rámutatott arra, hogy a tömegben nincs képviselve a teljes munkásság és így majd másnap a munkásság képviselői küldöttei által lesz majd felülvizsgálva a forradalmi bizottság összetétele. Vádlott azonban keresztül vitte követelését, mert hisz az ottlevő tömegre támaszkodott és így számos tagot a tömeg nem volt hajlandó elfogadni a tanácsba, viszont megválasztotta vádlottat is, aki eddig a forradalmi nemzeti tanácsnak tagja nem volt.

Vádlott a kulturális bizottságnak lett az elnöke. Mint ilyen egy oktatási bizottságot hozott létre, és az volt a terve, hogy minden iskolától küldöttséget hív be, hogy a tanítást, illetve annak menetét, módjait megbeszéljék, illetve megkezdjék.

November 1-én vagy ekörüli napokban Poldesz Albert, aki a forradalmi tanácsnak tagja volt és egyik vezető személyisége a megyei tanácsnak, felhívta a vádlottat, hogy a középiskolák III. és IV. éves növendékeit hívják össze a Táncsics gimnáziumba, természetesen tanári felügyelet mellett, abból a célból, hogy a nemzetőrségbe őket beszervezzék. Vádlott ezt a rendelkezést az oktatási bizottsággal nem beszélte át, továbbította azt az iskolák felé. Hogy azután a diákok összejövetele megtörtént-e, hogy a nemzetőrségbe való beszervezést keresztül vitték-e, erről nem áll semmi adat a bíróság rendelkezésére.

November 1-én a Sernevál kiküldöttje Ajtó Sándor, akit vádlott személyesen jól ismert, azzal a kéréssel kereste fel vádlottat, hogy a vállalat részére a sertéstelep megőrzése végett adjon ki a forradalmi bizottság 200 db fegyvert. Vádlott először arra hivatkozott, hogy O nem vezetője a tanácsnak, azonban minthogy régi ismerőse volt Ajtó Sándor és annak folytán bizonyos mértékig

333