Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
III. fejezet: A forradalom leverése és utórezdülései, megtorlása és meghamisítása
237. A Somogyország közzéteszi egy olvasó két levelét Egy olvasó két levele Tisztelt Szerkesztőség! A megyei pártaktíva értekezlettel kapcsolatban küldött hozzászólásomat csak nagyon kivonatosan és egyoldalúan közölték. Most az a kérésem, hogy a mellékelt írásomat, ha nem értenek is vele mindenben egyet, teljes terjedelemben közöljék, s legfeljebb tegyék alá a szerkesztőség fenntartását. Ajelenlegi katasztrofális helyzetből való kibontakozáshoz megnyugvás és bizalom kellene, ezt pedig a legkevésbé lehet elérni olyan módszerekkel, amiket eddig alkalmazott a párt és a Somogyország. írásom leközlése új utat nyitna, egészséges véleménycserét indítana el, ez pedigjobban kivezetné a pártot az elszigeteltségből, a Somogyországot pedig a népszerűtlenségből, mint az eddigi módszerek. A kivezető út kulcsa: merészen elszakadni a Rákosi-rendszer csődöt mondott formáitól, ellenszenves beidegzettségeitől, besulykolt dogmáitól és szólamaitól. Leszögeztem már, hogy nem voltam és nem is leszek marxista, de híve vagyok egy igazán szocialista rendszernek, melynek éltető eleme a függetlenség és a demokratikus jogok érvényesülése, s higgyék el, híve ennek az értelmiség túlnyomó része is, tudatosabban híve, mint az egyszerű dolgozók. A Rákos-Gerő-rendszer ellen a dolgozó tömegekben felgyülemlett gyűlöletnek természetszerűen az értelmiség adott hangot és az értelmiség adott hangot a tömegek kívánságainak is. Az értelmiség megnyerése tehát igen fontos lenne a megnyugvás, a bizalom és a széles nemzeti egységfront megteremtéséhez, ami nélkül nem lehet kilábolni ajelenlegi tragikus helyzetből, a fenyegető gazdasági krízisből. Ügy halljuk, a Somogyországot a szovjet parancsnokság is cenzúrázza. Írásom megjelenése, vagy félretétele erre is fényt vet majd, bár a szovjet parancsnokságnak is érdeke lenne a kibontakozás elindulása. A bizalom hiánya okozza, hogy közelebbi cím nélkül, most is csak így írom alá levelemet: Kiss Imre Kaposvár II. Megint az értelmiség legyen a bűnbak? Néha elolvasom a Népszabadságot és bár szerkesztésével, az események tálalásával és állásfoglalásával sokban nem értek egyet, azt megkell állapítani róla, hogy igyekszik más lenni, mint az egykori Szabad Nép. De nem lehet ugyanezt megállapítani a Somogyországról, mert úgy látszik, csak a címében változott. Szinte váltakozva egyik számában a tsz-ekről értekezik 1955-ös felfogásban és hangnemben, a másik számában értelmiség-ellenes sorokat közöl ilyen vagy olyan formában. A tsz-ek eddigi, alapjaiban helytelen formájáról a barcsi tsz. atyamestere, a Kossuth-díjas Losonczi Pál mondott lesújtó kritikát. Ezek után a Tóth István-féle tsz-szakértőknek el kell hallgatniuk, s olyan embereknek kell kezükbe venniük a falusi szövetkezés ügyét, akik a szövetkezeti szervezést nem a Rákosi—Geró'-féle pártiskolákban tanulták. Kik ezek a szövetkezeti szakértők? Ezek bizony a régi szövetkezeti értelmiségiek, akiket a Rákosi-érában annyira elnyomtak és akik ilyen körülmények között is alárendelt beosztásban is értek el eredményeket, ahol kifejthették szakértelmüket. 312
