Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
Szántó László: Bevezető: Az 1956-os forradalom somogyi eseményeinek vázlatos története
még be kívánta azokat építeni a „proletárdiktatúra” intézményrendszerébe. Ezt megelőzően a munkástanácsokról hozott központi intézkedések jegyében a végleges megválasztásuk örve alatt már számos, a helyi politikai és vállalati vezető körök számára nem kívánatos tagot valószínűleg eltávolítottak, vagy maguktól is visszavonultak. De arra is vannak adatok, hogy sokan megmaradtak az októberben bizalmat kiérdemeltek közül. A munkásönkormányzatnak ezek a szervei 1957 folyamán elég rendszeresen működtek, konstruktívan igyekeztek résztvenni az üzemek, vállalatok vezetésében. Ugyanakkor a forradalom résztvevői elleni újabb megtorlási hullám — 1957. tavaszától! - során már rendre olyan politikai vádakkal illeték a büntetőeljárás alá vont munkástanácstagokat, mint pl., hogy akadályozták az üzemekben az MSZMP szervezést, a párt beleszólását a vállalati ügyek intézésébe, vagy azzal, hogy megalapozatlan bérköveteléseket támasztanak és gerjesztenek, stb. A forradalom ellenes propaganda és a megtorlás újabb hulláma Az egymással összefüggő folyamatok, mint láttuk, a forradalom leverésének pillanatától kibontakoztak, azonban a központi hatalom politikai vonalának uralkodó, s egymást kölcsönösen szolgáló elemeivé csak a pártdiktatúra bizonyos mértékű megszilárdítása után válhattak. Közismert, hogy az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956. december 2—5-i folytatólagos ülése foglalt állást „A hazánkban 1956. október 23-án kezdődött események okai és előzményei” címmel a két hét során történtekről.37 Ezt követően bontakozott ki az a szervezett propagandahullám, amelynek végeredményeként 1957. tavaszára a forradalmat átlényegítették „ellenforradalmi eseményekké”, ami különösen hamar végbement a hatalom közép- és alsószintjeinek propaganda és agitációs tevékenységében. Ha megyénk viszonylatában vizsgáljuk e folyamat alakulását, akkor valószínűleg semmilyen különös vagy sajátos tartalmat, esetleg taktikát nem tudunk bemutatni, s talán ez okból is megelégedhetünk a főbb állomások és a jelentősebb akciók felvillantásával. Az 1956. december 8-i megyei pártértekezleten vitatták meg a helyi vezetők és aktivisták a fenti MSZMP IKB határozatot, illetőleg azzal összefüggésben az elmúlt hónapok eseményeit. E fórumon még vita alakult ki a szélsőbalos és mérsékeltebb felfogásúak között az un. négy okról, Nagy Imre szerepéről, de végül elfogadták a központi állásfoglalást, s innen datálható a megyei politikai hatalom egységessé válása is. Voltak ezt követően olyanok, akik úgy értelmezték a központi párthozatot, hogy éles támadást lehet indítani a helyi „ellenforradalmárokkal” szemben, amelynek látványos megnyilvánulása volt a pedagógusok elleni élesen balos szellemű, sőt gyalázkodó röplapok terjesztése. Ettől kénytelen volt nyilvánosan elhatárolni magát a megyei pártvezetőség.38 Ugyanezekben a hetekben teljes erővel folyt a karhatalom szervezése annak érdekében, hogy a rendcsináló-megfélemlítő járőrözések és razziák kiterjeszthetőek legyenek az egész megyére, ugyanis a szovjet alakulatok a Kádár-kormánnyal kötött megegyezés értelmében visszavonultak ezektől az elrettentő akcióktól. A rendőrség és az ügyészség megyei és járási szervei eközben folytatták a politikai perek előkészítését, bár az addigi politikai bizonytalanság miatt az első, nem katonai bíróságon indított büntetőperre csak 1957. január 8-án került sor, s ekkor még felmentették a vádlottat a „demokratikus államrend elleni szervezkedés és izgatás” vádja alól.39 26
