Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
Szántó László: Bevezető: Az 1956-os forradalom somogyi eseményeinek vázlatos története
Ebben a hónapban már megszaporodtak a forradalom ellenes propaganda esetei, így pl. a Somogyországban január 20-án leközölték az első ilyen tartalmú írást a barcsi járási eseményekről, majd ezt követően sorozatosan jelentek meg ilyen cikkek az egyes járásokról, községekről és munkahelyekről szinte az egész év folyamán. Nem indokolt részletesebben jellemezni ezeket a közleményeket, hanem csak témánkkal összefüggésben szólunk tartalmukról és időzítésük körülményeiről. Általában alig vagy hangsúlytalanul, később pedig szinte egyáltalán nem foglalkoztak azzal, hogy a helyi események szereplőinek fellépésében volt-e, s milyen szerepe jogos követeléseknek és céloknak. A legtöbb esetben nemcsak azt igyekeztek bizonyítani, hogy az illetők eleve ellenforradalmi célokért léptek színre, hanem emberileg-erkölcsileg is megkísérelték őket befeketíteni, alátámasztandó ezzel is „bűnös” mivoltukat és szerepüket. Végül, de talán első helyen kellett volna említenünk azt, hogy ezek az irományok nagyon gyakran akkor jelentek meg, amikor a szereplők egyike-másika ellen éppen befejezéshez közeledett a büntetőeljárás, vagy éppen sok került letartóztatásukra. A sajtó e negatív szerepét sajnos még az a tény is súlyosbította, hogy - leszámítva az első időkben előfordult eseteket - a politikai körülmények miatt a megtámadottaknak nem volt lehetőségük védekezni a nyilvánosság előtt. Az újságcikkek nyersanyagát azonban nem mindig a lap szerkesztői szállították, sőt egyre inkább támaszkodhattak azokra a jelentésekre, emlékiratokra és visszaemlékezésekre, amelyek a pártközpont instrukciói alapján készültek Somogy megyében is és januártól kezdődően.U) A kötetben közölt néhány ilyen dokumentum szemlélteti ezeknek az írásműveknek a tartalmi jegyeit, s az összes felkutatott jelentés ismeretének birtokában joggal állíthatjuk, hogy a helyi „ellenforradalmárok” tevékenységének név szerinti említésével az adott politikai körülmények között sok esetben betöltötték a feljelentés funkcióját is. Korábban már említettük, hogy a tavasz kezdetén kibontakozott a megtorlás újabb hulláma, amelynek időpontja szorosan összefüggött a MŰK esetleges sikerének megakadályozását célzó törekvésekkel. Ezzel egy időben a megyében is újabb politikai perek kezdődtek ill. néhány jelentősnek tekintett ügyben a tavasz folyamán az ítéletek is megszülettek. A politikai propaganda és a büntetőeljárások összecsengését bizonyítandó az egyik eklatáns példaként említjük azt, hogy pl. az előző fejezetben hivatkozott, a Vaskombinátról szóló „leleplező” cikket követő napon ismét letartóztatták a megyei forradalmi tanács elnökét. Ennél az esetnél is érdekesebb talán a Zrínyi Kör vezetői elleni politikai per sajtó-előkészítése, ugyanis a Somogyországban március 22. és 27-e között ötrészes cikksorozatban írtak az október-novemberi kaposvári eseményekről a Zrínyi Kör letartóztatott vezetőinek személyével a középpontban. Természetesen nem állítjuk azt, hogy a politikai perek többségénél alkalmazták volna ezt a módszert, csupán azt kívántuk bemutatni a jelentősebb politikai perek példáján, hogy ez a módszer lényeges eleme és eszköze volt a politikai hatalom megszilárdításának, tehát a nyilvánosság fóruma a társadalom megfélemlítésének eszközeként volt kénytelen funkcionálni. A két egymással ösz- szefonódott politikai folyamat további alakulását nem kívánjuk nyomon követni, ezért csak arról teszünk még említést, hogy több hónapos előkészület után kb. 1957. augusztusában a megyei pártbizottság kiadta az Ellenforradalom Somogybán c. un. fehér könyvet, amelynek természetesen anonim szerzői részben az ágit.-prop. apparátus segítségével összegyűjtött visszaemlékezéseket 27
