Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)

Szántó László: Bevezető: Az 1956-os forradalom somogyi eseményeinek vázlatos története

A tömeges megtorlás tehát ekkor még a megyénkben is közvetlenül a szovjetek irányításával és részvételével történt, akiknek a megszállóként való viselkedését mi sem bizonyítja jobban mint, hogy a letartóztatottak közül vezetőknek tekintett személyeket Ukrajnába deportálták kb. november 8-9-én.32 A kisebb települések forradalmi megmozdulásainak vezetői és a forradalmi bizottságok tagjai közül sokakat ezt követően vettek őrizetbe. Tény, hogy az őrizetbe vettek nagyobb hányadát néhány nap után kiengedték, de így is megközelítette a kétszázat a tartósan őrizetbe vettek, vagyis letartóztatottak száma. Az akciók tömegessége azt bizonyítja, hogy a forradalom közvetlen leverése nem egyszerűen csak a fővárosban és másutt ellenálló fegyveres csoportok felszámolását jelentette, hanem a társadalom politikai ellenállásának megtörésére is irányult a megfélemlítés ezen eszközével.

Ilyen körülmények között, s természetesen a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak nevezett új központi hatalmi szerv és az MSZMP néven újjászerveződő uralkodó párt irányításával kezdődött meg megyénkben is a régi politikai-hatalmi struktúra helyreállítása. A pártközpont és a kormány irányító szerepe az első hetekben (hónapokban?) akadozva és belső ellentmondásokkal terhelten érvényesült. A politikai erőviszonyok bizonytalanságával és a helyi vezetőknek a követendő politikai taktika kérdéseiben megnyilvánult nézeteltéréseivel magyarázható, hogy megyénk viszonylatában is ellentmondásosan kezdődött meg a restauráció. A pártvezetők az első napokban erősen balos, rákosista megnyilatkozások jegyében léptek fel, mintha mindent folytatni lehetne s kellene az október 23-a előtti módon. A lezajlott események résztvevőit azonnal ellenforradalmi, sőt fasiszta elemeknek minősítették, s máról holnapra megfeledkeztek az október 28—29-i megnyilatkozásaikról, amelyekben elismerték a nemzeti és demokratikus követelések jogosságát. Ezt követően - a pártközponttal folytatott konzultációk nyomán33 — mérsékeltebb politikai vonal jellemezte tevékenységüket, bár továbbra sem alakult ki egység akár a pártszervezés, akár a napi politikai kérdések tekintetében, nem is beszélve a lezajlott forradalmi események megítéléséről. Közbevetőleg itt meg kell jegyeznünk, hogy ezeknek a novemberi politikai vitáknak az érzékeltetésére csak a Somogyi Néplap, majd Somogyország néven megjelent helyi pártlapban olvasható állásfoglalások, stb. különbözőségei és a következő hónapok során elhangzott visszamenőleges értékelések adnak támpontokat, mert jelentéktelen mennyiségű és értékű pártirat maradt fenn november hónapból. Mindenesetre némi alappal fogalmazhatunk úgy, hogy a december 8-i megyei pártétekezletig erősebb volt a balos, sztálinista-rákosista szemlélet befolyása az ideiglenes pártszervekben. Talán ezzel is magyarázható az a nagyon kevés adat, amely arról tudósít, hogy a helyi, megyei vagy járási pártvezetők tiltakoznak a tömeges őrízetbevételek miatt. (Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a dolog természeténél fogva az ilyen közbenjárásokra döntően nem írásos formában keríthettek sort.)

A helyi hatalmi intézményrendszer akadozva bár, de helyreállt 1956. novemberében, ugyanakkor a fegyveres és egyéb büntetőeszközök alkalmazása gyakorlatilag azzal a következménnyel járt, hogy Kaposvárott és ajárási székhelyközségekben azonnal megszűntek a forradalmi tanácsok, bizottságok, bár mint tudjuk a Kádár-kormány, majd az Elnöki Tanács először tudomásul vette ezen új demokratikus szervek működését. Igaz, olyan lényeges megszorítással, hogy a jogaikba visszahelyezett tanácsokat segítő véleményező és tanácsadó szervekként működhetnek. A jelzett körülmények miatt tehát sajátos kettős24