Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
II. fejezet: A forradalom napjai Somogyban
tározott, hogy a katonai erők mellé az üzemek munkásaiból szervezett munkásbrigádok létrehozásával fokozza a magyar fegyveres erők ütőképességét. A szovjet parancsnok a megyei forradalmi nemzeti tanács küldöttsége tudomására hozta: Hogyha a szovjet egységeket bárminemű, legkisebb fokú támadás érné, úgy megindítják a tüzelést a repülőtérre és Kaposvár lakosságára. A megyei forradalmi nemzeti bizottság ezennel felhívja a város és a megye békés és jószándékú lakosságát, hogy őrizze meg nyugalmát és tegyen meg mindent, hogy a vérontást elkerüljék! 1956. november 2. Forrás: A forradalom hangja, 432-433. o. 133. A Szabad Somogy cikke a sztrájk további folytatásának negatív következményeiről. A sztrájkkal ma már magunkat gyengítjük Hatalmas fegyver a sztrájk. A munkásosztály nemet mond és megbénulnak a vasutak, nem szaladnak a fürge tehergépkocsik, kialszanak a kohók tü- zei, megállnak az esztergapadok, egy ország ütőerei megbénulnak. A magyar munkásosztály most ismét sztrájkol. A miskolciak, győriek, pécsi, tatai és oroszlányi bányászok nem küldenek szenet, amely a gépeket etetné. „Amíg a szovjet csapatok Magyarországon vannak, nem dolgozunk” - hangzott a kormányhoz küldött fenyegető üzenetük. És a sztrájk segített a budapesti szabadságharcosoknak, segített az országnak, a követelések lassan teljesülnek. A szovjet csapatok még itt találhatók hazánk testén, a sztrájknak mégis nemet kell mondanunk. Jövőnkról, az egész szabad magyar nemzet jövőjéről van szó, amikor azt mondjuk, induljon meg ismét a békés munka, induljanak meg vasutainkon a szerelvények, a tehergépkocsik, a bányák, az üzemek. Induljanak meg, most már magunknak. A harc még nem ért véget, s kell az erő, s a sztrájk bármennyire is hatalmas fegyver, meggyengíti, erőtlenné teszi az országot. Gazdagok akarunk lenni. Olyan kincseink vannak, amelyek ha most végre a magyar nép kezébe kerülnek, Európa egyik leggazdagabb országává tehetik Magyarországot. A magyar nép nem engedi kivinni többé a ránk hátrányos, a Szovjetunióra viszont hihetetlenül előnyös külkereskedelmi szerződések révén az urániumot, a bauxitot, nem enged kivinni soha semmit, amiért nem kap megfelelő ellenértéket. Gazdagok akarunk lenni és lehetünk is, de egyelőre — szégyenteljes tizenegy esztendeig tartó rablógazdálkodás következtében — nem dicsekedhetünk, szegények vagyunk. És a sztrájk minden napja milliárd és milliárd forinttal teszi szegényebbé ezt az országot. Csak Kaposvárott naponta másfélmillió!... A szovjet csapatoknak ki kell menniük Magyarországról. Minden igaz magyar vágya, kívánsága összetalálkozik e ponton is, s ez napjaink egyik legtöbbet emlegetett és legsürgősebben végrehajtandó követelése. Hogy igazán gazdagok legyünk, ahhoz kell a szabadság, a függetlenség, márpedig amíg a szovjet csapatok itt állomásoznak hazánkban, nem érezhetjük igazán szabadnak, igazán függetlennek magunkat, amíg az utolsó szovjet katona is el nem hagyja hazánkat, nem érezhetjük biztonságban kivívott szabadságunkat. De amíg itt 191
