Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
Szántó László: Bevezető: Az 1956-os forradalom somogyi eseményeinek vázlatos története
intéző bizottságot alakítottak,19 amelybe egy-két közismert népfrontos személyt, tanács vb-tagot és a volt Zrínyi Kör egy ismert színész tagját is bevonták, bár ez a szerv valóságosan már nem tudott működni a másnap bekövetkezett kaposvári történések miatt. Október 29-én mintegy félszáz somogyi községben tartottak népgyűléseket, amelyeken sorra alakultak az új hatalmi szervek változatos elnevezésekkel. A kötetünkben is olvasható néhány jegyzőkönyv alapos tanulmányozása útján megállapítható, hogy az előzőekhez hasonló követelések és célok jegyében, s valóban a legdemokratikusabb módon jöttek létre az új forradalmi bizottságok, tanácsok. Talán a gyűlések további két jellegzetes vonására érdemes ezúttal felhívni a figyelmet, amelyek közül az elsőt úgy fogalmazhatjuk meg, hogy szinte mindenütt alapvető feladatnak tekintették a község rendjének és biztonságának megőrzését. Ezzel magyarázhatóak egyfelől a gyűléseken elhangzott felhívások arról, hogy az elszenvedett súlyos sérelmek ellenére a lakosok ne egyéni, esetleg bosszúálló módszerekkel keressék az orvoslás útját, mert arra mindenképpen sor kell, hogy kerüljön törvényes eszközökkel. Közvetlenül szolgálták a községek rendjének megőrzését a létrehozott nemzetőrségek, ill. az ilyen szolgálat kötelezettségének kimondása a falu összes felnőtt férfi lakosára. A másik sajátosság sem előzmények nélküli, ám valószínűleg az országos és a megyei felhívások hatására gyakrabban történt meg ezen a napon a helyi vezetők leváltása, vagy annak kinyilatkoztatása, hogy a forradalmi bizottság sürgős feladata intézkedni a község életének meghatározó ügyeiben. A megye kisebb-nagyobb településein tartott gyűlések közül a legjelentősebbek voltak a járási forradalmi bizottságok megalakítását eredményező megmozdulások, mert ezek a szervek a legtöbb esetben azután gerjesztői vagy közvetlen részesei voltak az újabb községi testületek létrejöttének. Tulajdonképpen kétféle típusa volt ezeknek a gyűléseknek. Néhány járási székhelyközségben a helyi üzemekben és intézményekben megválasztott munkástanácsok küldöttei jöttek össze — kiegészülve adott esetben néhány községi küldöttel —, a járási forradalmi bizottság megválasztására. Tény, hogy egy-két helyen ez a küldöttértekezlet menet közben népgyűléssé növekedett, viszont a második esetben a község lakosságának több száz fős gyűlésén közfelkiáltással választották meg a járási bizottságot. Kivételes esetként aposztrofálható a kaposvári járás, ahol lényegében a járási tanács dolgozóinak értekezletén alakult meg az Ideiglenes Járási Munkástanács. A létrehozott új járási szervek már kivétel nélkül annak tudatában kezdték meg tevékenységüket, hogy feladatuk a járás életének irányítása, ezért szinte azonnal vagy a következő napon megkezdték az államhatalmi szervek ellenőrzését, vezetőik felülvizsgálatát, több esetben a leváltásukat is realizálták. Első lépéseik között felvették a kapcsolatot a megyei forradalmi tanáccsal, több járási szerv rögtön felhívást adott ki ajárás lakossága felé. Ezek politikai tartalmáról és irányultságáról tájékozódhat a kötet olvasója több dokumentumból is.20 A forradalmi események somogyi történetében meghatározó jelentőségű változások mentek végbe október 30-án, melyek nyilvánvaló összefüggésben voltak egyfelől azzal, hogy Nagy Imre miniszterelnök bejelentette a koalíciós kormányzás, a többpártrendszer helyreállítását, másfelől a hadsereg és a belügyi szervek vonalán is teljessé vált a politikai fordulat. A helyi források arra vonatkozóan nem tartalmaznak adatokat, hogy a Köztársaság téri pártszékháznál lezajlott véres összecsapás a budapesti és a müncheni rádióadásokon 16
