Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
Szántó László: Bevezető: Az 1956-os forradalom somogyi eseményeinek vázlatos története
nyességét annyiban szűkítenünk kell, hogy a volt Zrínyi Körben és azon kívül fellépő radikális csoport vezető személyei nem voltak jelen a gyűlésen, vagy nem tudtak és nem akartak részesei lenni a megyei hatalom képviselőit is magában foglaló kompromisszumnak. A vezető tisztségek elosztásában is érzékelhető a szélesebb együttműködésre irányuló törekvés, s itt jelentkezett először az 1945 utáni koalíciós hatalmi viszonyokra való hivatkozás az újjászerveződés első lépéseit próbáló kisgazda- és szociáldemokrata erők részéről. Ha a 21 pontban megfogalmazott követeléseket és célokat a maguk egészében próbálnánk minősíteni, akkor úgy fogalmazhatunk, hogy a küldöttgyűlés résztvevői — akárcsak szinte az egész ország! — a sztálinista-rákosista diktatúra politikai és gazdasági intézményrendszerének megsemmisítését kívánták. Pozitív értelmezésben pedig egy demokratikus berendezkedésű, független és a nemzeti hagyományait megőrző, virágzó gazdasággal rendelkező Magyarország képe lebegett a szereplők szeme előtt, egy olyan országé, amelyben egyúttal közvetlenül érvényesülnek a népfenség elvei a politikai életben és a mindennapokban. Természetesen a fenti értékeléssel nem állítjuk azt, hogy reális politikai fejlődési alternatívát képviseltek volna a forradalom résztvevői az adott körülmények között. A forradalmi tanács állásfoglalását vizsgálva kiemelésre érdemes az a törekvés, hogy szándékukban állt segíteni és nyilvánvalóan vezetni is a megye településeinek forradalmi bizottságait,17 s ennek megfelelően még aznap délután és másnap a küldötteik felkeresték a járási székhelyközségeket, indukálva vagy befolyásolva a helyi eseményeket. A gyűlés küldöttséget választott abból a célból is, hogy felvegye a kapcsolatot a Győri (majd: Dunántúli) Nemzeti Tanáccsal, s az utazásra sort is kerítettek október 31-én, hogy részt vehessenek a dunántúli forradalmi tanácsok küldötteinek november elsejére tervezett értekezletén. A politikai állásfoglalásjellege-1. pl. a kormány ideiglenességének hangsúlyozását!, és a követelések egy része is arra utalnak, hogy az új hatalmi szerv tagjainak többsége az újjáalakult kormányt nem ismerte el véglegesnek. Végül talán azt sem érdektelen megemlíteni, hogy kapcsolatba léptek a Dombóvár mellett állomásozó szovjet alakulattal, vezetőik szándékainak kiderítése céljából. Kaposvárott ez a nap egyébként komolyabb tömegmegmozdulások nélkül, inkább a politikai fejlemények jegyében telt el. Ezek közül szólnunk kell még az MDP Somogy megyei Végrehajtó Bizottságának magatartásáról. Mint ismeretes, a 28-i fordulat részeként az MDP Központi Vezetősége megszűnt, helyette létrejött egy szűk körű pártelnökség, amely nyilván azt a tanácsot adta a helyi pártvezetőségeknek, hogy a politikai befolyás megőrzése érdekében mesz- szemenő kompromisszumokat kössenek a hatalom sáncain belülre kerülő új tényezőkkel.18 A 29-i gyűlés eredményes lezárása mellett hasonló lépésnek könyvelhető el az a nyílt levél, amely a Somogyi Néplap 29-i számának címoldalán jelent meg a megyei első titkár aláírásával. Ha nem is olyan mértékben, mint az alább hivatkozott (valószínűleg nyilvánosságra nem került) nyilatkozatban, de elismerte az uralkodó párt politikai hibáit, annak súlyos következményeit és a miattuk kirobbant népmozgalom jogosságát. Ugyanakkor a levél tartalma mégis úgy minősíthető, hogy a megyei titkár nem volt igazán tisztában sem az események jellegével, sem azzal, hogy a párturalom alapjaiban rendült meg. A kötetben is publikált, s feltehetően 29-én fogalmazott nyilatkozatban már következetesebben szóltak a súlyos hibákról, megkövették a megye lakosságát, s kifejezték azonosulásukat a népi követelések többségével. Egy 15
