Nagy Zoltán: Népoktatás a Somogy c. hetilap tükrében. Sajtórepertórium (Kaposvár, 1996)

Bevezetés

bevezetésének segítésében, ebben az álláspontokat ütköztető, tisztázó, noha néhány év múltán már akadozni látszó folyamatban. Az oktatásügy jövőjéről folyó vitákban - amelyeknek Somogy megyében eleinte ez az újság volt talán a legfontosabb fóruma - a lap szerkesztősége egyfajta "középutas" politikát kívánt megvalósítani, és mindenekelőtt deklarálni, részben nyilván abból a praktikus meggondolásból, hogy a vitázó felek - az iskolák ellenőrzésére, ill. irányításara igényt tartó állam és egyház, az anyagi gondok szorításában vergődő néptanítók, a szinte megoldhatatlan feladatokkal birkózó tanfelügyelő, a problémák regisztrálására és részben kezelésére is hivatott, de sokszor túlterheltségre hivatkozó közigazgatási tisztviselők - egyikét se haragítsa magára túlságosan. A lapszerkesztő, a szabadságharc idején Noszlopy Gáspár kormánybiztos titkáraként is tevékenykedő Roboz István pedig láthatóan arra a meggyőződésre jutott, hogy ha a Monarchiában érvényesülni akar, tartózkodnia kell a "szélsőséges" közéleti megnyilvánulásoktól. Ferenc Józseftől kapott kitüntetései mutatják, hogy meglehetősen jól sikerült az új érába beilleszkednie. Bár az is igaz, hogy a Somogy hangja nem csupán érdekből volt a mérsékleté, s tolla a kormánypárté: a szerkesztő érezhetően meggyőződésből is az eötvösi iskolareform hívévé, némileg visszafogott, de határozott támogatójává szegődött. A lap ennek szellemében bírálta a felekezeti elfogultságot, de védelmezte a felekezetek iskolafenntartási jogát, a vallásos nevelést; egyértelműen elutasította az agresszív antiklenkális hangot, a nyers etatizmust, de síkraszállt a polgári állam tanügyigazgatási jogainak érvényesítéséért. Roboz feltétlen érdeme, hogy mindig teret engedett az övével ellentétes nézeteknek is, bár úgy tűnik, a viták kereszttüzében olykor igencsak kényelmetlenül érezte magát. Az már más kérdés, hogy a hírlapi viták résztvevői az "eszmék tisztázásának" nemes célját feledve időnként személyeskedni kezdtek írásaikban, és ezt csak ritkán tették szellemes szarkazmussal. (A közéleti viták elfajulása viszont nem provinciális jelenség: a dualista rendszer megszilárdulása-megkövülése után a fővárosi sajtóra és politikai életre épp így jellemzővé vált.) A magyar közoktatás történetének a repertóriumban tárgyalt időszakát a látszólagos és nagyon is valóságos ellentmondások, ellentétek jellemzik. Az egyik oldalon egy régóta várt és valóban korszakos jelentőségű, előremutató népoktatási törvény, a másikon egy sok tekintetben még korántsem polgári - nemcsak gazdasági meghatározottságai miatt, hanem gondolkodásában is félfeudális jellegű - társadalom és megyei adminisztráció. A tanügyigazgatás csúcsain nagy egyéniségek - mint Eötvös, Trefort -, ugyanakkor a közigazgatás legalsó, s így a néptanítókkal közvetlen kapcsolatban levő szintjein esetenként még az általános műveltség alapelemeivel sem rendelkező, az iskolára gyanakodva tekintő tisztségviselők, községi elöljárók. Ha a Somogy felvilágosítani akart, s a népnevelőknek támaszt nyújtani - működésére tág teret talált. A már tízéves lap így fogalmazta meg véleményét a nevelésről és a sajtó feladatairól: "...A nevelés ügye nem egy osztályé kizárólag, hanem a társadalom minden egyes tagjáé... És mindaddig, mig a műveletlen, neveletlen elem van számbeli túlsúlyban, veszély fenyegeti a társadalmi rendet, a tudomány és művészet vívmányait, a jogot és szabadságot, s mindent, mit annyi századok építettek, mindazt, mi korunk dicsőségét képezi. Ezekért állítottuk, hogy a nevelés ügye nem kizárólag egy osztályé, hanem a társadalom minden egyes tagjáé. És mert ez kétségtelen, kell, hogy a nevelés ügye közös figyelmünk, érdeklődésünk és munkálkodásunk tárgyát képezze. Ha mégis szorosabban akarjuk meghatározni a nevelés legközvetlenebb tényezőit, ... mi e négy tényezőt látjuk erre hivatottnak: család, iskola, állam s társadalom. Melyikre mi feladat vár a nagy munkában, ez iránt már tisztába jöttek az emberiség nagy gondolkodói, s nézetük hovatovább jobban terjed a társadalom rétegeibe. E nézetek terjesztésén munkálni legalkalmasabb eszközök egyike az időszaki sajtó. E fontos érdek előmozdítására eddig is közremunkált e lap, s azt ezután is teendi, nem felejtvén a nagy Eötvös ama mély igazságot rejtő szavait: Magyarország jövője közművelődési kérdés...