Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

IV. fejezet Az élet megindulása a második világháború után Somogyban

különféle katonai alakulatok élelmezését, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság ellátását, hanem a földadót, a learatott területek utáni beszolgáltatást, a Vörös Hadsereg ellátását, a jóvátételt, a városok és a bányák és a helyi ellátatlanok élelmezését is magába foglalta. A közellátási miniszter 401.304 1945. VT. sz. rendelete alapján a beszolgáltatott termények és áruk ellenértékét a közellátási kormánybiztosoknak kellett a kormány központi ellátmányából kifizetni. Még azokat az árukat is így kellett kifizetni, amelyeket a fegyverszüneti egyezmény 11. §-ában foglalt kötelezettségek alapján „ellenérték fizetése nélkül" adtak át a kormánybiztosok a megyei székhelyen működő főintendánsi hivatalnak. Ám a gyakorlat mást mutatott. A közellátási szervek hitelbe vették át a terményeket és a különféle árukat, s mire azok árát 3-4 hónap multán kifizették, a pénz értéke, a rohamosan növekvő infláció következtében a felére, sőt a negyedére csökkent. Elöljáróságok, községi bírák és jegyzők és földművelők százai tiltakoztak e sérelmes gyakorlat ellen annál is inkább, mivel a pénz vásárló értékének minimálisra csökkenése következtében a kenyérgabona és általában az élelmiszer valóságos fizetési eszközzé vált, miután minden iparcikkért, iparos munkáért, sóért, petróleumért, gyufáért stb. gabonával kellett fizetni, sőt még a földadót is gabonával kellett kiegyenlíteni. (Adógabona.) A beszolgáltatás vontatottan haladt előre a megye területén. Különösen a barcsi, a kaposvári és a lengyeltóti járásokat marasztalta el az alispán, miután e járások mulasztásai következtében a megye nem tudta beszolgáltatási kötelezettségét teljesíteni. A beszolgáltatás tcljcsíthetetlenségére való tekintettel az alispán 1945. november 21-én megfellebbezte a közellátásügyi miniszter 512.600/1945. IV. sz. rendeletét, amely Somogy megyére az előírt élelmiszer beszolgáltatás mennyiségét az év utolsó negyedére 185.795 q-ában, a hús, zsír és olaj mennyiségét 5000 q-ában írta elő. E miniszteri kontingensen kívül még különféle terménybeszolgáltatásokra is kötelezhette az alispán az egyes járásokat. így 1945. augusztus 17-én a tabi járási főjegyzőt arra utasította, hogy a Kaposvárott székelő Szövetséges Ellenőrző Bizottság részére különféle terményeket és élelmiszereket szolgáltasson be járása területéről. A megye részére megállapított mennyiség járásokra és községekre való kivetése után heves tiltakozási kampány indult a megyében. A tiltakozások sorát - mindenek előtt - a frontközségek nyitották meg, majd a járások s végül maga az alispán zárta le. Kutas, Beleg, Kisbajom frontközségek bírái beadványukban ezt hangoztatták: „Zsír nincs, olaj nincs. Ha a húst be kell adni, akkor igavonó állat sem lesz."

208 Ugyanezt kérte Szabás,' Nagykorpád, Csököly, Gige, Rinyaszentkirály is. A kérelmek indokait magáévá tette a megye és a kiürített frontközségek beszolgáltatását 40%-fá mérsékelte. Ugyanezt a kedvezményt kapta a nagyatádi járás 20 kiürített községe is. A beszolgáltatás elleni tiltakozások nemcsak a falu lakossága részéről hangzottak el, hanem a község vezető testületei és funkcionáriusai is tiltakoztak ellene. A somogyszobi adóügyi jegyző 1945. november 25-én bejelentette a főispánnak, mint közellátási kormánybiztosnak, hogy a beszolgáltatásokat végrehajtani nem tudja és ha annak 100%-os végrehajtását követelik tőle, akkor inkább lemond állásáról.

209